HU/Prabhupada 0007 - Érkezik majd Kṛṣṇa gondoskodása

Előző oldal - videó 0006

Következő oldal - videó 0008

Lecture on SB 1.5.22 -- Vrndavana, August 3, 1974

BRAHMÁNANDA: Egy bráhmana nem vállalhat munkát fizetésért.

PRABHUPÁDA: Nem. Előbb hal éhen, minthogy bármilyen állást elvállalna. Ilyen egy bráhmana. A ksatrija és a vaisja is ilyen. Csak a súdra kivétel. A vaisja talál magának valamilyen üzletet. Kitalál valamiféle üzletet. Itt van erre egy megtörtént eset: Réges-régen Kalkuttában volt egy ember, akit Mr. Nandinak hívtak. Egy barátjához fordult a következő kéréssel: „Ha adnál nekem egy kis tőkét, elkezdhetnék valamilyen üzletet.” Erre ő így felelt: „Vaisja vagy? Kereskedő?” „Igen.” „És mégis pénzt kérsz tőlem? Ott hever az utcán. Keresd meg.” Erre ő: „Nem találok.” „Nem találsz? Ez hogy lehet?” „Ott, ott van egy döglött egér.” „Az ott a te tőkéd.”

Hogy megértsd, abban az időben Kalkuttában pestisjárvány volt. Egy önkormányzati rendelet alapján bárki, aki bevitt egy döglött egeret a hivatalba, annak fizettek negyed rúpiát. Így az ember fogta a döglött egeret és elvitte az hivatalba. Fizettek neki negyed rúpiát. Ebből a negyed rúpiából vett néhány rothadó bételdiót, megmosta őket, majd és fél, vagy háromnegyed rúpiáért túladott rajtuk. Ekképpen gyarapította a pénzét, újra és újra, míg gazdag nem lett. Az egyik rokona az Istentestvérünk volt. A Nandi család. A Nandi család a mai napig négyszáz, ötszáz embernek ad enni naponta. Nagy, arisztokrata család. Amikor megszületik egy gyermek, az a családi szokás náluk, hogy ötezer rúpiát letétbe helyeznek a bankban. Amikor a gyermek házasságot köt, ez az összeg kamatostul őt illeti. Más módon nem osztozkodnak. És mindenki, aki a családban él, ételt és szállást kap. Ez az ő… Az eredeti, akarom mondani ő az, aki a Nandi család alapítója volt, és az üzletét egy vörös, döglött patkánnyal vagy egérrel kezdte.

Ez tény, valóban az, ha valaki független életet akar élni… Kalkuttában én magam láttam. Még a szegény vaisják is, reggel vesznek némi dált, egy zsák dált, és mennek házról házra. Dálra mindenhol szükség van. Tehát délelőtt dállal üzletel, este pedig vásárol egy kanna petróleumot. Mert este mindenkinek arra van szüksége. Indiában még ma is találkozol ilyennel… Senki nem keresett állást. Bármily keveset kapott érte, eladott némi diót vagy földimogyorót. Csinált valamit. Elvégre Krisna az, aki mindenkiről gondoskodik. Hiba azt gondolni: „Ez az ember tart fenn engem.” Nem. A sásztra azt mondja: „Az Úr lát el mindenkit azzal, amire az életében szüksége van.” (Katha-upanisad 2.2.13.) Így kell bíznunk Krisnában: „Krisna életet adott nekem, Krisna küldött ide. Úgyhogy majd gondoskodik rólam. Ezért hadd tegyek valamit az erőmhöz mérten, és azon keresztül érkezik majd Krisna gondoskodása.”