HU/Prabhupada 0018 - A lelki tanítómester lótuszlábaihoz való ragaszkodás



Lecture on SB 6.1.26-27 -- Philadelphia, July 12, 1975

PRABHUPÁDA: Arra kell használnunk ezt az időt, hogy megoldást találjunk az ismétlődő születés és halál problémájára. Hogyan tudnánk ezt megérteni anélkül, hogy egy hiteles lelki tanítómesterhez fordulnánk? Ezért azt mondja a sásztra, tad-vidnyánártham: „Ha meg akarod tudni, mi az élet igazi problémája és ha érdekel, hogy miképp válhatsz Krisna-tudatúvá, hogyan lehetsz örök élőlény és térhetsz haza, vissza az Istenséghez, akkor egy lelki tanítómesterhez kell fordulnod.” (Mundaka-upanisad 1.2.12.) És ki a lelki tanítómester? Erre igazán egyszerű a válasz. Egy lelki tanítómester nem talál ki ilyeneket: „Ha ezt megteszed és adsz nekem pénzt, akkor boldog leszel.” A guru nem ilyen. Ez csupán a pénzszerzés egy másik formája. Itt az áll, múdha: mindenki, aki a boldog tudatlanságban él, és a saját feje után megy, ahogy Adzsámila is tette… Valaki azt mondja: „Ez a feladatom!” Másnak pedig… Ő csak egy bolond. A kötelességedet a lelki tanítómestertől tudhatod meg. Ezt éneklitek minden nap: guru-mukha-padma-vákja, csittété kórija aikja, / ár na kórihó mané ása (Sri Guru-vandana). Ez az élet. Ez az élet. Guru-mukha-pad… Elfogadsz egy hiteles gurut és végrehajtod, amire utasít. Így az életed sikeressé válik. Ár na kórihó mané ása. Te csibész, ne vágyj semmi másra! Nem ezt éneklitek minden nap, nem? De értitek-e, amit énekeltek? Vagy csak éneklitek? Mi a jelentése? Ki mondja meg? Senki nem tudja? Igen, mi a jelentése?

BHAKTA: „Az egyetlen kívánságom, hogy a szívem tisztuljon meg a lelki tanítómester lótuszszájából származó tanítás által. Nem vágyom semmi másra, csak erre.”

PRABHUPÁDA: Igen. Ez az utasítás. Guru-mukha-padma-vákja, csittété kórija aikja. Nos, csitta azt jelenti: a tudat vagy a szív. „Csakis ezt kell tennem, kész. A lelki tanítómesterem azt mondta, ezt kell tennem.” Csittété kórija aikja, / ár na kórihó mané ása. Tehát nem önteltségből, hanem nevelő szándékkal mondtam. Bármily kis sikert érek el én vagy az istentestvéreim, csakis ennek köszönhető. Én magam képesítetlen vagyok rá, de komolyan vettem a lelki tanítómesterem utasításait. Ez tény. Guru-mukha-padma-vákja, csittété kórija aikja. Mindenkinek így kell tennie. Ha hozzátesz, vagy elvesz belőle, akkor neki befellegzett. Nincs kiegészítés, nincs változtatás. Fordulj egy lelki tanítómesterhez – a guru azt jelenti: Isten, Krisna szolgája – és szolgáld Istent a guru utasításai szerint. Így sikeres leszel. Ha azon gondolkozol: „Okosabb vagyok, mint a gurum, és hozzátehetek vagy változtathatok azon, amit mond.” – akkor véged van. Tehát ez minden. Most pedig énekelj tovább.

BHAKTA: Sri-guru-csarané rati, éi szé uttama-gati.

PRABHUPÁDA: Sri-guru-csarané rati, éi szé uttama-gati. „A lelki tanítómester lótuszlábaihoz való ragaszkodás a legjobb eszköz a lelki fejlődéshez.” Következő?

BHAKTA: Jé praszádé púré szarva ása.

PRABHUPÁDA: Jé praszádé púré szarva ása. Jaszja praszádát… Erről szól az egész vaisnava filozófia. Hacsak nem tesszük ezt, ostobák maradunk, és ez van kifejtve az Adzsámila-upákhjánában. Ezt a verset olvassuk ma: sza évam vartamánó ’dzsnyó (Bhág. 6.1.27.). Ahol megint azt mondja… Azt mondja Vjászadéva: „Halála óráján a gazember Adzsámila egyedül a fiát szolgálta, akinek a neve Nárájana volt.” (Bhág. 6.1.27.) Nem tudta… „Mi ez a furcsa név, Nárájana?” Úgy hitte, hogy a fia neve. Ám Nárájana annyira kegyes, hogy mivel állandóan fia nevét ismételgette: „Nárájana, kérlek, gyere ide! Nárájana, vedd el ezt!” Ezért Krisna ezt úgy vette: „Nárájana nevét énekli.” Krisna nagyon kegyes. Adzsámila fejében meg sem fordult az, hogy: „Megyek Nárájanához.” A fiát akarta, mert ragaszkodott hozzá. Mégis nyílt lehetősége arra, hogy Nárájana szent nevét énekelje. Ez volt az ő szerencséje. Ebből az okból változtatunk mi is a neveken. Miért? Mert minden név jelentése, hogy Krisna szolgájává válunk. Csakúgy, mint Upendra. Upendra azt jelenti: Vámanadéva. Tehát ha azt ismételgeted: „Upendra! Upendra!” – ezt a nevet is ugyanúgy veszik. De erről majd később lesz szó.