HU/Prabhupada 0262 - Mindig gondoljuk azt, hogy a szolgálatunk tökéletlen



Lecture -- Seattle, September 27, 1968

Tamāla Kṛṣṇa: Prabhupāda, mi van akkor, ha tudjuk, hogy szolgálnunk kell, és akarunk is szolgálni, de ez a szolgálat annyira nem megfelelő? Prabhupāda: Igen. Sose gondold, hogy a szolgálatod tökéletes. Ez fog a tökéletes szinten tartani. Igen. Mindig azt kell gondolnunk, hogy a szolgálatunk nem teljes. Igen. Ez nagyon jó! Ahogyan Caitanya Mahāprabhu tanított bennünket, hogy...

Azt mondta: „Kedves barátaim! Kélek, fogadjátok el Tőlem, hogy nincs egy csipetnyi hitem sem Kṛṣṇában. Ha azt kérdezitek, miért sírok, a válasz az, hogy csak azt akarom elhitetni, hogy nagy bhakta vagyok. Valójában egy csipetnyi hitem sincs Kṛṣṇában. Ez a sírás csak az Én színjátékom.” „Miért beszélsz így?” „A helyzet az, hogy még mindig élek, úgy, hogy nem látom Kṛṣṇát. Ez azt jelenti, hogy nem szeretem Kṛṣṇát. Még mindig élek. Már rég meg kellett volna halnom, mivel nem látom Kṛṣṇát!”

Így kell gondolkodnunk. Ez a példa. Bármilyen tökéletesen is szolgálod Kṛṣṇát, mindig azt kell gondolnod, hogy... Kṛṣṇa határtalan, tehát a szolgálatod nem képes Őt tökéletesen elérni. Örökké tökéletlen marad, mert mi korlátozottak vagyunk. De Kṛṣṇa olyan kedves! Ha őszintén ajánlasz egy kis szolgálatot, azt Ő elfogadja. Ez Kṛṣṇa szépsége. Svalpam apy asya dharmasya trāyate mahato bhayāt. És ha Kṛṣṇa elfogad egy kis szolgálatot tőled, akkor az életed dicsőséges! Tehát lehetetlen, hogy tökéletesen szeressük Kṛṣṇát, tökéletes szolgálatot végezzünk Kṛṣṇának, mert Ő határtalan. Indiában van egy folyamat a Gangesz imádatára. A Gangeszt szent folyónak tekintjük. Imádják a Gangeszt, a Gangesz folyót, úgy, hogy vizet vesznek a Gangeszből és felajánlják neki. Mondjuk egy ilyen kis edényben, vagy csak a markoddal veszel valamennyi vizet a Gangeszból, és az odaadásoddal illetve mantrákkal felajánlod. Tehát veszel egy pohár vizet a Gangeszból és felajánlod a Gangesznak, mi ebben a nyereség, a haszon, vagy a veszteség a Gangesz számára? Ha kiveszel egy pohár vizet a Gangeszből és felajánlod neki, abból mi a Gangesz haszna? De a folyamatod, a hited, a szereteted Gangesz anya felé, „Gangesz Anya, felajánlom ezt a kis vizet,” ez kerül elfogadásra.

Ehhez hasonlóan mink van, amit felajánlhatunk Kṛṣṇának? Minden Kṛṣṇáé. Felajánlottuk ezeket a gyümölcsöket. A gyümölcs a miénk? Ki hozta létre ezeket a gyümölcsöket? Én hoztam létre? Van az emberi lények között olyan agy, aki létre tud hozni gyümölcsöt, gabonát vagy tejet? Ők igen hatalmas tudósok. Csinálják meg! A tehén füvet eszik, és tejet ad. Tudományos folyamattal akkor miért nem tudjátok a füvet tejjé alakítani? De ennek ellenére sem értenek egyet a gazemberek azzal, hogy van Isten. Értitek? Olyan gazemberré váltak, azt mondják, „Tudomány.” De mi a ti tudományotok, ostobák? Látjátok, a tehenek füvet esznek és tejet adnak. Miért nem adjátok oda a feleségeteknek, és kaptok tőle tejet? Miért vásároljátok meg? De ha ezt a füvet az embernek adod, akkor meg fog halni. Minden, Kṛṣṇa törvénye, Isten törvénye szerint működik, és mégis azt mondják, hogy „Isten halott. Nincs Isten. Én vagyok Isten.” Így csináljátok. Gazemberekké és ostobákká váltatok. Miért nem jönnek el az ilyen gyűlésekre? „Ó, a Swamijī Istenről beszél, ezek elavult dolgok. Fedezzünk fel valami újat!”

Értitek? És ha valaki minden ostobaságot összehord, akkor azt mondják, „Ó, ő...” Órákig beszél a semmiről. Csak figyeljétek meg. Valaki Montrealban, egy úriember, „Swamijī, ez az ember olyan csodálatos, órákig beszél a semmiről.” Olyan ostobák, hogy órákig akarnak hallani a semmiről. Értitek? Mi értelme van a semminek? És pazarlod az idődet, órákat erre? Végül is ez semmi. Tehát az emberek akarják ezt. Ezt akarják. Ha egyszerű dolgokról beszélünk, hogy „Isten hatalmas! Te szolga, örök szolga vagy. Nincs hatalmad. Mindig Istentől függsz. Csak fordítsd a szolgálatod Isten felé, és boldog leszel!” „Ó, ezt nem igazán jó hallani!” Tehát azt akarják, hogy becsapják őket. Ezért jön annyi csaló, csapja be őket és áll tovább, ennyi. Ez emberek becsapottak akarnak lenni. Nem akarják az egyszerű dolgokat.