HU/Prabhupada 0310 - Jézus Isten képviselője, és a hari-nāma Maga Isten



Lecture -- Seattle, October 2, 1968

Prabhupāda: Igen?

Mahāpuruṣa: Prabhupāda, van bármilyen ellentmondás, mert az Úr Jézus Krisztus és az Úr Caitanya mindketten a Kali-yugában jelentek meg, és az Úr Jézus Krisztus azt mondta, hogy: „Istenhez az egyetlen út általam vezet. Higgyetek bennem vagy hódoljatok meg nekem.” Az Úr Caitanya pedig azt tanította, hogy ebben a korban a lelki megvalósítás egyetlen módja a hari-nāma.

Prabhupāda: Te hol látsz különbséget? Amikor az Úr Jézus Krisztus azt mondja: „Általam”, azt jelenti: ő Isten képviselője, és a hari-nāma Maga Isten. Tehát vagy Isten képviselője által, vagy Isten által, a kettő ugyanaz. Isten és az Ő képviselője között nincs különbség. Még a hétköznapi ügyletek is így működnek: ha elküldök egy képviselőt, aki aláír valamit a nevemben, akkor azt el kell fogadni, hisz ő az én képviselőm. Hasonlóképpen, Istent megközelíteni Maga Isten vagy az Ő képviselője segítségével kell. Ugyanaz. Az egyetlen különbség talán a megértésben lehet. Mivel az Úr Jézus Krisztus olyan társadalomban tanított, amely nem volt túl fejlett. Ezt abból láthatjuk, hogy egy ilyen nagyszerű személyiséget, Isten-tudatú személyt keresztre feszítettek. Csak nézd meg a társadalom állapotát. Más szóval, az a társadalom fejletlen volt. Így képtelenek voltak megérteni Isten teljes tanítását. Legyen elég ennyi: „Isten teremtett mindent. Fogadd el.” Nem voltak elég intelligensek ahhoz, hogy megértsék, hogyan történt a teremtés. Ha intelligensek lettek volna, nem feszítenek keresztre egy olyan nagyszerű személyiséget, mint Jézus Krisztus. Tehát meg kell értenünk, milyen a társadalom állapota. Ahogy a Koránban azt mondja Mohamed: „Mától nem lehet szexuális kapcsolatod az anyáddal.” Gondolj bele, milyen társadalom volt az. Tehát figyelembe kel vennünk az időt, a körülményeket, a társadalmat és aztán a tanítást. Egy ilyen társadalomban nem lehet magas szintű filozófiai dolgokat megértetni, ahogy ezt a Bhagavad-gītā is kijelenti. De az elsődleges tényt, Isten tekintélyét elfogadja a Biblia és a Bhagavad-gītā is. A Biblia így kezdődik: „Isten a legfelsőbb hatalom,” és a Bhagavad-gītā végkövetkeztetése: „Hódolj meg.” Mi a különbség? Csak az történik, hogy az időnek, társadalmi szintnek, helynek és az embereknek megfelelő a tanítás. Ez minden. Ezek az emberek nem olyanok, mint Arjuna. Értitek? Tehát, amit Arjunának kellett megértenie, nem lehetséges az olyan emberek számára, akik keresztre feszítették az Úr Jézus Krisztust. Ennek fényében kell tanulmányoznotok a kérdést. Ugyanarról van szó. Egy szótár, egy kis zsebszótár, egy gyerekeknek való szótár, és egy nemzetközi szótár, ugyancsak szótár, csak más az értékük. Az egyik a gyerekek egy csoportjának szól, a másik pedig komoly tudósoknak. De egyikre sem mondhatjuk, hogy nem szótár. Nem mondhatjuk. Mindkettő szótár. Tehát figyelembe kell vennünk az időt, a helyet, a személyeket, minden körülményt. Ahogy az Úr Buddha egyszerűen kijelentette: „Hagyjátok abba az ostoba állatmészárlást.” Ez volt az ő filozófiája. Annyira alacsony szinten álltak az emberek, hogy örömüket lelték az állatok leölésében. Az Úr Buddha meg akarta állítani ezt az ostobaságot, hogy magasabb szintre emelje őket: „Kérlek, hagyjátok abba a gyilkolást.” Tehát minden időben Isten más-más képviselője jelenik meg, vagy maga Isten jön el és tanítja az embereket az adott körülményeknek megfelelően. Az adott helyzetnek megfelelően lehet valamiféle eltérés a magyarázatokban, de az alapelv ugyanaz marad. Az Úr Buddha azt mondta: „Rendben van, nincs Isten, viszont hódoljatok meg nekem.” Mi a különbség? Azaz Isten felsőbbrendűségét így vagy úgy, de el kell fogadni.