HU/Prabhupada 0323 - A hattyúk és nem a varjak közösségét építjük



Lecture on SB 3.25.12 -- Bombay, November 12, 1974

Ez tehát az anyagi lét, pavarga. Ezért ha ezt meg szeretnénk szüntetni, azt úgy hívjuk: apavarga. Itt úgy nevezik: apavarga-vardhanam, hogyan növeljük a felszabadulás iránti érdeklődésünket. Az emberek igen ostobákká váltak, nem értik, mit jelent a felszabadulás. Nem értik. Akár az állatok. Ha egy állatnak azt mondjuk: „Létezik felszabadulás”, mit ért meg belőle? Nem érti meg. Lehetetlen számára ez a fajta megértés. Hasonlóképpen, jelenleg az emberi társadalom pontosan olyan lett, mint az állatok. Nem tudják, mit jelent az apavarga vagyis a felszabadulás. Egyszerűen nem tudják. De volt idő, amikor az emberek megértették, hogy az emberi élet célja az apavarga. Apavarga, kikeveredni a pa (kemény munka), pha (habzó száj), ba (csalódás), bha (félelem), ma (halál) szorításából. Ezt hívják úgy, hogy apavarga-vardhanam. Tehát Devahuti kérdései és a válaszok, amelyeket Kapiladeva ad neki, ez az apavarga-vardhanam. Ezt kell csinálni. Ez a Védák utasítása. Tasyaiva hetoh prayateta kovidah. Az apavarga eléréséért mindenkinek tennie kell. Mindenki a tőle telhető legjobbat kell, hogy megtegye. „És mi a helyzet az önmagunkról való gondoskodással?” A gondoskodást illetően a sastra (szentírás) sohasem hangsúlyozza, hogy „Az önfenntartással foglalkozz.” Az írás azt mondja: „Meglesz majd. Már ott van. Meglesz.” Csakhogy nekünk nincs ilyen erős hitünk, „Isten táplálja az állatokat, a madarakat, a vadállatokat, a fákat, mindenkit akkor nekem miért ne adna? Hadd merüljek el az apavarga folyamatában.” Az embereknek nincs meg ez a hitük. Nem így nevelkedtek. Ezért a jó társulás szükséges, nem a varjak társasága, hanem a hattyúké. Akkor majd megjön ez a megértés.

Tehát a Krsna-tudatos mozgalom azt jelenti, hogy itt a hattyúk közösségét építjük, nem a varjakét. Nem a varjakét. A varjak nem érdeklődnek. A varjakat a maradék érdekli, úgy értem, a szemét. Őket a szemét érdekli. Punah punas carvita-carvananam (SB 7.5.30). Punah punas carvita-carvananam. Amit eldobunk... Evés után eldobjuk a pálmalevelet amiből ettünk. Azon még van egy kis ételmaradék, a varjak és a kutyák odajönnek. Őket ez érdekli. Nem mondják, hogy... Egy normális ember nem menne oda. De a varjak és a kutyák megjelennek. Tehát ez a világ ilyen. Punah punas carvita-carvananam (SB 7.5.30). Megrágni a már megrágottat. Mint ahogy az ember elrág egy cukornádat és aztán az utcán eldobja. Ha jön valaki, aki újra megrágja, az bolond. Tudnia kéne, hogy „A lé már nincs a cukornádban. Mire megyek azzal, ha megrágom?” De vannak ilyen állatok is. Újra meg akarják rágni a megrágottat. Így hát ez az anyagi társadalom azt jelenti: megrágni azt, amit már megrágtak. Egy apa megtanítja a fiát arra, hogyan keresse meg a betevőt, kiházasítja, otthont teremt neki, de tudja, hogy „Ezek a dolgok, mint a pénzkeresés, házasodás, gyermeknemzés nem töltenek el elégedettséggel. Akkor miért vonom be mindebbe a fiamat?” Ezt hívják a megrágott rágásának. Megrágni ugyanazt a dolgot. „Nem tett elégedetté ez a tevékenység, de miért vonom bele ezekbe a fiamat is?” Az igazi apa nem engedi, hogy a fia megtapasztalja a megrágott dolgok újrarágását. Az igazi apa ilyen. Pita na sa syaj janani na sa syat, na mocayed yah samupeta-mrtyum. Ez az igazi óvszer. Egy férfinek nem szabadna vágynia arra, hogy apa legyen, egy nőnek nem szabadna anyaságra vágynia, hacsak nem alkalmasak arra, hogy megóvják gyermekeiket a halál markától. Ez az apa és az anya kötelessége.