HU/Prabhupada 0422 - A tíz sértés, amiktől óvakodnunk kell mantrázás közben 6-10



Lecture & Initiation -- Seattle, October 20, 1968

Prabhupāda: Akkor?

Madhudviṣa: „Hatodik: bűnös cselekedeteket elkövetni abban a reményben, hogy a szent név éneklésével semlegesíthetjük a bűnös tetteink visszahatását.”

Prabhupāda: Igen. Mostantól, ettől a naptól, az avatástól számítva, a múltban elkövetett összes bűnös cselekedetért járó visszahatás eltörölve. Lezárva. Vége van. Most, mert éneklitek a Hare Kṛṣṇát, ezért mentesültök a bűnös tetteitek visszahatásától, de ez nem jelenti azt, hogy azokat újra elkövethetitek: „Ó, elkövetek újabb bűnös cselekedetet, és csak énekelnem kell. Mind el lesz törölve. Az egyenleg nulla lesz.” Nem. Nem így. Ne kövessétek ezt el. Bármi is történt, megtörtént. Nincs több. Mostantól tisztán kell élni. Nincs tiltott nemi élet, nincsenek kábító, mámorító szerek, nincs szerencsejáték, és nincs húsevés. Ezeknek vége van. Nem gondolhatjátok, hogy: „Ó, éneklem a Hare Kṛṣṇát. Elmegyek egy étterembe és húst eszek.” Nem. Akkor az nagy bűnnek számít. Ne tegyétek. Ha bűnt követtek el akkor a Hare Kṛṣṇa éneklése nem lesz gyümölcsöző. Következő?

Madhudviṣa: „Hetedik: az Úr nevét hitetleneknek oktatni.”

Prabhupāda: Igen. Hitetlenek, azok, akik nem hisznek benne, hogy az Úr és az Ő neve abszolút. Itt az anyagi világban egy személy és a neve különbözik egymástól. Tegyük fel, hogy Mr. Johnnak hívnak. Szóval, ha én azt éneklem, hogy: „John, John, John.” Lehet, hogy John száz mérfölddel arrébb van. Akkor nincs válasz. De Isten neve, Isten szent neve, Isten mindenütt jelen van. Éppúgy, mint a televízió. Már sok helyen megjelent. Ha rendelkeztek vele, a műsor azonnal a szobátokban van. Ha ez anyagi szinten lehetséges, mennyivel inkább lehetséges ez lelki szinten, Kṛṣṇa neve által? Ahogy elkezditek énekelni Kṛṣṇa nevét, Ő azonnal a nyelveteken lesz. Tehát mi volt az?

Madhudviṣa: Hetedik? „Az Úr nevét hitetleneknek oktatni.”

Prabhupāda: Tehát, azoknak akik nem hisznek benne, hogy az Úr neve és az Úr Maga ugyanaz, tehát nincs különbség köztük, azoknak nem szabad az Úr dicsőségét oktatni. Tanításban kell részesíteni őket, hogy megértésben legyen részük, de ha nem képesek felfogni, akkor nem kell nekik avatást adni, vagy hagyni kell nekik időt, hogy megértsék azt. De mindig emlékezzetek rá: nāma cintāmaṇiḥ kṛṣṇaś caitanya-rasa-vigrahaḥ. (CC Madhya 17.133) Kṛṣṇa és Kṛṣṇa neve között nincs különbség. Amint elkezded énekelni a Hare Kṛṣṇát, Kṛṣṇa azon nyomban a nyelveden kezd el táncolni. Nagyon óvatosnak kell lennetek. Csakúgy, mint ha Kṛṣṇa... Ahogy a lelki tanítómesternek ajánljátok a tiszteleteteket mikor megjelenik, így, mikor Kṛṣṇa jelenik meg a nyelveteken, nagyon óvatosnak kell lennetek. Tudnotok kell, hogy Kṛṣṇa mindig jelen van. Kṛṣṇa mindig mindenhol jelen van. Isten mindenhol jelen van, de nincs róla tudomásunk. Amint elkezditek énekelni a szent nevet, tudatosnak kell erről lennetek. Tehát, a Kṛṣṇával való társulás megtisztít. Śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ. Éppúgy, ahogy tűzzel érintkezve felmelegszünk, hasonlóan, Kṛṣṇával érintkezve megtisztulunk. Fokozatosan lelkivé válunk. Nincs több anyagi cselekedet. Vége. Ez a folyamat. Következő?

Madhudviṣa: „Nyolcadik: a szent névnek különféle anyagi értelmezéseket adni.”

Prabhupāda: Igen. Ezt már átbeszéltük. Nem szabad vallási szertartásként tekintenünk rá. Nem. A vallási szertartások különböznek ettől. Ez… Habár úgy tűnik, mint egy szertartás, de ez transzcendentális. Felette van minden vallásnak. Ez a legmagasabb szintű tudás. A folyamat, hogy hogyan fejlesszük ki az Istenszeretetünket. Ez mindenek felett áll… A vallásosság általában valamilyen hitet jelent. De ez nem hit kérdése. Itt valóban kifejlődik Kṛṣṇa, Isten iránti szeretet. Tehát ez minden vallás felett áll. Ez nem egy hétköznapi vallás. Vallás azt jelenti… Tegyük fel, hogy keresztény vagy, én pedig hindu. Amint ennek a testnek vége, a kereszténységemnek, vagy a vallásosságomnak szintén vége. De az istenszeretetemnek nem lesz vége. Az továbbmegy veled. Bármilyen születést is kapsz, azt tovább tudod fejleszteni. De, ha be tudod fejezni akkor egyenesen Kṛṣṇához mész, vissza Istenhez, és megszűnik mindenfajta anyagi kapcsolatod. De, ha nem tudod befejezni, akkor tovább megy veled. Maradandó tőke. Ez… A banki egyenleg nem fog csökkenni. Növekedni fog. Következő?

Madhudviṣa: „Kilencedik: figyelmetlenség a szent név éneklése közben.”

Prabhupāda: Igen. Mialatt énekelünk, nekünk hallani is kell. Ez a meditáció. Hare Kṛṣṇa, ez a két szó, Hare Kṛṣṇa, halljátok is. Ha hallod is, akkor lefoglalod az elméd és a nyelved is. Ez a tökéletes meditáció, ez a tökéletes jóga, hallás és éneklés. Következő?

Madhudviṣa: „És végül a tizedik: Anyagi dolgokhoz ragaszkodni még azután is, hogy oly sokat hallottunk a szent névről.”

Prabhupāda: Igen. Az egész folyamat arról szól, hogy a szeretetünket az anyagi szintről Istenre irányítjuk. Az anyagit meg kell próbálnunk minimalizálni. Ez automatikus lesz. Bhaktiḥ pareśānubhavo viraktir anyatra syāt. (SB 11.2.42) Ha valóban fejlődsz az istenszeretetben, akkor a szereteted az anyagi dolgok iránt természetesen fog megszűnni. Ezek a lépések. De ki is kell próbálnotok. Meg kell… Meg fog történni. Éppúgy, ahogy az evés után csökken az étvágyunk. Amikor jóllaksz, akkor azt mondod: „Nem kérek többet. Igen, én…” Hasonlóan, a Kṛṣṇa-tudat annyira csodálatos, hogy a folyamattal megszűnik az anyagi élvezetre való vágyunk. És amikor a tökéletes szintre kerültök, akkor már egyáltalán nem fog érdekeli benneteket az anyagi érzékkielégítés. Ez a teszt. Nem mondhatjátok, hogy: „Fejlődök a meditációban, de az anyagi ragaszkodásom az érzékkielégítésre még mindig a régi.” Ez nem fejlődés. A fejlődés azt jelenti, hogy a minimumra csökken az anyagi ragaszkodás az érzékkielégítésre. Ez a fejlődés. Most már énekelhettek… Énekeljétek Hare Kṛṣṇa.