HU/Prabhupada 0431 - Isten valójában minden élőlény tökéletes barátja



Lecture on BG 2.11 -- Edinburgh, July 16, 1972

Ahhoz, hogy boldogok legyünk három dolgot kell megértenünk. Ezt írja a Bhagavad-gītā erről.

bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ
sarva-loka-maheśvaram
suhṛdaṁ sarva-bhūtānāṁ
jñātvā māṁ śāntim ṛcchati
(BG 5.29)

Csak három dolgot kell megérteni, és békéssé válsz. Mik ezek? Az első: „Isten az élvező, én nem vagyok élvező.” Ám mi hibásan azt gondoljuk, hogy: „Én vagyok az élvező.” Valójában nem vagyunk az élvezők. Például azért, mert Isten szerves részei vagyunk… Mint a kezem a testem szerves része. Tegyük fel, a kezem megfog egy finom, ízletes, gyümölcsös süteményt. A kéz nem képes azt élvezni. A kéz megfogja és a szájba teszi. És amikor a sütemény eljut a gyomorba, amikor az emésztés révén energia keletkezik, azt már élvezheti a kéz. Nem csak a kézzel van így – a másik kéz, a szemek, a lábak is. Hasonlóképpen ehhez, mi magunk közvetlenül nem tudunk élvezni semmit. Ha mindent az Úrnak adunk először, hogy élvezze, és aztán veszünk belőle, részesülünk az élvezetben, és így lesz egészséges az életünk. Ez a filozófia. Semmit nem teszünk, ami a saját élvezetünket szolgálná. Bhagavat-prasādam. Bhagavat-prasādam. A filozófiánk az, hogy finom ételeket készítünk, amit Kṛṣṇának ajánlunk, és miután Ő elfogyasztotta, mi is veszünk belőle. Ez a filozófiánk. Semmit olyat nem fogyasztunk, amit előtte nem ajánlottak fel Kṛṣṇának. Tehát azt mondjuk, hogy Isten a legfelsőbb haszonélvező. Mi nem vagyunk haszonélvezők. Mindannyian alárendelt helyzetben vagyunk. bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram (BG 5.29). Isten a tulajdonosa mindennek. Ez tény. Vegyünk egy hatalmas óceánt. Te vagy a tulajdonosa? Ám az emberek azt állítják, hogy mi vagyunk a tulajdonosa a földeknek és a tengereknek. Valójában, már a születésem előtt is ott voltak a tengerek, a földek, és a halálom után is ott lesznek. Mikor váltam a tulajdonossá? Csakúgy, mint ebben a teremben. Mielőtt beléptünk volna a terembe, az már létezett, és amikor majd elhagyjuk a termet, az továbbra is létezni fog. Akkor, mikor válunk mi a tulajdonossá? Ha tévesen azt állítjuk, hogy egy vagy fél órára beülünk, és ettől mi vagyunk a tulajdonosok, akkor ez hamis vélemény. Az embernek meg kell értenie, hogy sem nem tulajdonos, sem élvező. Bhoktāraṁ yajña… Isten az élvező és Isten a tulajdonos. Sarva-loka-maheśvaram. És suhṛdaṁ sarva-bhūtānām (BG 5.29), Ő mindenki legjobb barátja. Ő nem csak az emberek barátja, hanem az állatoké is. Mert minden élőlény Isten gyermeke. Hogyan kezelhetjük az embereket egy módom, míg a állatokat egy másik bánásmód szerint? Nem. Isten minden élőlény tökéletes barátja. Ha megértjük ezt a három dolgot, akkor azonnal elérjük a békét.

bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ
sarva-loka-maheśvaram
suhṛdaṁ sarva-bhūtānāṁ
jñātvā māṁ śāntim ṛcchati
(BG 5.29)

Ez a śānti folyamata. Nem lehet másként megalapozni… Ha úgy gondolkodunk, hogy: „Én vagyok egyedül Isten gyermeke, az állatoknak nincs lelke, hát öljük meg őket”, ez nem jó filozófia. Miért nem? Mi a tünete a lélek jelenlétének? A lélek jelenlétének ugyanaz a négy tényező a tünete: evés, alvás, párzás, védekezés. Az állatok elfoglaltak e négy dologban, mi, emberek szintén elfoglaltak vagyunk e négy dologban. Akkor mi a különbség az állatok és közöttem?

Minderről világos leírást találunk a védikus irodalom filozófiájában, különösen a Bhagavad-gītāban van mindez összefoglalva. Az egyetlen kérésünk, hogy váljatok Isten-tudatúvá. Itt a lehetőség. Ez az emberi létforma az egyetlen lehetőség, hogy megértsük Istent, azt, hogy kik vagyunk, és, hogy mi a kapcsolatunk Istennel. Az állatokat – a kutyákat és a macskákat nem tudjuk meghívni erre az összejövetelre. Ez nem lehetséges. Emberi lényeket hívunk meg, mert ők képesek megérteni. Az emberi lényeknek van meg az a kiváltsága, hogy megértésre tegyenek szert. Durlabhaṁ mānuṣaṁ janma. Ezért ezt durlabhának nevezik. Nagyon ritkán kapunk emberi születést. Ha nem próbáljuk meg ebben az életformában megérteni „Kicsoda Isten, ki vagyok én, és mi a kapcsolatunk”, akkor öngyilkosságot követünk el. Mert ezután az élet után, amint feladom ezt a testet, egy másik testet kell elfogadnom. És nem tudjuk milyen fajta testet kell elfogadnunk. Ez nem a mi kezünkben van. Nem tudod megrendelni, hogy: „A következő életemben király akarok lenni.” Ez nem lehetséges. Ha valóban alkalmas vagy rá, hogy király legyél, akkor a természet felajánl neked egy testet egy királyi házban. Saját magad ezt nem tudod megtenni. Ezért nekünk azon kell dolgoznunka, hogy a következő testünk jobb legyen. Ez szintén el van magyarázva a Bhagavad-gītāban:

„A félisteneket imádók a félistenek között fognak újraszületni,
az ősatyák imádói az ősatyákhoz jutnak;
akik a szellemeket és kísérteteket imádják, azok közéjük születnek,
s akik Engem imádnak, azok Velem fognak élni.”
(BG 9.25)

Tehát, ha nekünk fel kell készülnünk még ebben az életünkben a következő testünkre, akkor miért nem készítjük fel magunkat egy olyan testre, amiben hazatérünk, vissza Istenhez. Ez a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom. Megtanítjuk minden embernek, hogyan készülhet fel, hogy miután elhagyja a testét, közvetlenül Istenhez mehessen. Haza, vissza Istenhez. Ezt állítja a Bhagavad-gītā. Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti kaunteya (BG 4.9). Tyaktvā deham, a teste elhagyása után… (szünet) … fel kell adnunk. Lehet, hogy nem akarom feladni ezt a testet, de meg kell tennem. Ez a természet törvénye. „Biztos, mint a halál.” Még a halálunk előtt fel kell készülnünk a következő testünkre. Ha ezt nem tesszük meg, akkor megöljük magunkat, öngyilkosságot követünk el. Ez a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom megmenti az emberi fajt, attól, hogy halálos sérülést szenvedjen a testi életfelfogás helytelen koncepciója miatt. Erre pedig egyszerű módszer az, hogy énekeljük a tizenhat szót, vagy, ha filozófus, tudós beállítottságú vagy, ha mindent tudományosan, filozófiailag akarsz megtudni, rengeteg ilyen fajta könyvünk van. Van lehetőség könyvek tanulmányozására, vagy csak csatlakozzanak hozzánk és énekeljék a Hare Kṛṣṇa mantrát.

Nagyon szépen köszönöm.