HU/Prabhupada 0436 - Minden helyzetben boldog és csak a Krisna-tudat érdekli



Lecture on BG 2.8-12 -- Los Angeles, November 27, 1968

Egy bhakta: 11. vers, Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: „Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett (BG 2.11)." Magyarázat: „Az Úr máris felvette a tanító szerepét és megszidta tanítványát, amikor közvetve ostobának nevezte. Az Úr így szólt: „Művelt emberként szólsz , azt mégsem tudod, hogy a tanult ember, aki tudja, mi a test és tudja, mi a lélek, nem panaszkodik a test egyik állapota miatt sem, legyen az élő vagy halott." Ahogy a további fejezetek magyarázataiból világossá válik, a tudás azt jelenti, hogy ismerjük az anyagot és a lelket és mindkettő irányítóját. Arjuna azzal érvelt, hogy a vallásos elvek fontosabbak, mint a politika vagy a szociológia, de nem tudta, hogy az anyag, a lélek és a Legfelsőbb ismerete fontosabb bármely vallási előírásnál. És mivel hiányzott ez a fajta tudása, nem lett volna szabad művelt személyként feltüntetnie magát. Mivel nem volt az, következésképpen olyasvalami miatt panaszkodott, amiért nem volt érdemes. A test megszületik és arra van ítélve, hogy ma vagy holnap elpusztuljon. Ezért hát a test nem olyan fontos, mint a lélek. Aki tudja ezt, az valóban művelt. Az ilyen ember számára semmi nem jelent okot a panaszkodásra, bármilyen helyzetben is legyen az anyagi test."

Prabhupāda: Kṛṣṇa azt mondja, hogy „Ezért a testért, akár halott, akár élő, nincs miért panaszkodni." A halott test, tegyük fel, ha már halott egy test, értéktelen. Mi értelme panaszkodni miatta? Panaszkodhat valaki több ezer évig is, a halott test akkor sem kel életre. Ezért nincs értelme egy halott test miatt panaszkodni. Ami a lélek természetét illeti, az örök. Még ha halottnak látszik is, vagy a test halála miatt tűnik holtnak, a lélek nem hal meg. Akkor miért sújtana le valakit az, hogy „Ó, apám meghalt, ez-és-ez a rokonom halott," és zokogna? Nem halott egyik sem. Ezzel a tudással kell rendelkeznie az embernek. És akkor vidám lesz minden helyzetben, és csak a Kṛṣṇa-tudatú gondolkodás érdekli majd. Nincs ok arra, hogy a test miatt panaszkodjunk, akár élő, akár halott. Erre utasít minket Kṛṣṇa ebben a fejezetben. Folytasd!

Egy bhakta: „Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is. A jövőben sem fog megszűnni életünk (BG 2.12)." Magyarázat: „A Védák -a Kaṭha Upaniṣad és a Śvetāśvatara Upaniṣad is- azt mondják, hogy..."

Prabhupāda: (kijavítja a kiejtést) Śvetāśvatara. Több Upaniṣad van, Védáknak hívják őket. Az Upaniṣadok a Védikus irodalom alcímei. Ahogy minden fejezetben van egy alcím, hasonlóképp az Upaniṣadok a Védák alcímei. 108 főbb Upaniṣad van. Ezek közül kilenc különösen fontos. Tehát ezek közül kilenc Upaniṣad, a Śvetāśvatara Upaniṣad, Taittireya Upaniṣad, Aitareya Upaniṣad, Īśopaniṣad, Īśa Upaniṣad, Muṇḍaka Upaniṣad, Māṇḍūkya Upaniṣad, Kaṭhopaniṣad, ezek az Upaniṣadok nagyon fontosak. És valahányszor valamely kérdésnél vita merül fel, az embernek az Upaniṣadokból kell hivatkozást adnia.