HU/Prabhupada 0440 - A mayavadi elmélet szerint a végső lélek személytelen

Előző oldal - videó 0439

Következő oldal - videó 0441

Lecture on BG 2.8-12 -- Los Angeles, November 27, 1968

Prabhupāda: Folytasd!

Egy bhakta: „A Śvetāśvatara Upaniṣadban az áll, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége a számtalan élőlény fenntartója a különböző helyzetükben, az egyéni munkájuknak és a munkához való viszonyulásuknak megfelelően. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a Maga teljességéből adódóan minden élőlény szívében jelen van. Csak azok a szent emberek, akik belül és kívül is ugyanazt, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét látják, csak ők nyerhetik el a tökéletes örök békét. Ugyanezt a védikus igazságot tudta meg Arjuna, és így közvetve a világon mindenki, aki igen művelt embernek mutatja magát, de valójában csekély igazi tudással rendelkezik. Az Úr egyértelműen kifejezi, hogy Ő Maga, Arjuna és az összes király, aki a csatatéren összegyűlt, mind örökké való önálló lény, és az Úr az egyéni élőlények örök fenntartója."

Prabhupāda: Mi az eredeti vers? Olvasd kérlek!

Egy bhakta: „Nem volt olyan idő, amikor én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is... (BG 2.12)"

Prabhupāda: Az, hogy „Nem volt olyan idő, amikor én nem léteztem, sem te, sem ezek az emberek." Itt Kṛṣṇa elemzően felsorolja, hogy „Én, te, és ..." Első, második, harmadik személy. Így teljes. „Én, te, a többiek." Tehát Kṛṣṇa így szól: „Nem volt olyan idő, amikor én nem léteztem és öröktől fogva vagy te és az összes személy, aki összegyűlt ezen a csatatéren." Ez azt jelenti, hogy „A múltban Én, te és ők valamennyien egyénként léteztek." Egyénenként. A Māyāvādī elmélet szerint a végső lélek személytelen. Akkor hogyan mondhatja azt Kṛṣṇa, hogy „Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, és öröktől fogva létezel te, és ezek a személyek is"? Azt jelenti, „Én léteztem, mint egyén, te is, mint egyén, és mindenki, aki előttünk élt, ugyancsak létezett egyénként. Nem volt olyan idő." Nos, mit felelsz erre, Dīnadayāla? Kṛṣṇa azt mondja, sohasem keveredtünk össze. Mind egyének vagyunk. És azt is mondja: „És a jövőben sem... fog megszűnni életünk." Ez azt jelenti, hogy a múltban egyénekként éltünk és kétségtelenül a jelenben is egyének vagyunk, és a jövőben is egyének maradunk. Akkor honnan jön ez a személytelen elmélet? A múltban, a jelenben és a jövőben, mindhárom időben. Hm? Minden időben egyének vagyunk. Akkor mikor válna Isten, vagy én, vagy ti személytelenné? Mikor nyílna erre lehetőség? Kṛṣṇa világosan így szól: „Soha nem volt olyan idő, amikor Én, te és az itt lévő valamennyi király és katona... ne léteztünk volna a múltban." Tehát a múltban egyénként léteztünk, és a jelenben is, semmi kétség. Egyénekként létezünk. Ti a tanítványaim vagytok, én a lelki tanítómesteretek vagyok, de mindnyájatoknak megvan a maga egyénisége és nekem is az enyém. Ha nem értetek egyet velem, itt is hagyhattok. Ez a ti egyéniségetek. Ha tehát nem szeretitek Kṛṣṇát, nem válhattok Kṛṣṇa-tudatossá, akkor az a ti döntésetek. Ez az egyéniség megy tovább. Ehhez hasonlóan, ha Kṛṣṇa nem szeret benneteket, megtagadhatja tőletek a Kṛṣṇa-tudatosságot. Kṛṣṇa nem köteles benneteket azért elfogadni, mert követitek az összes szabályt és előírást. Nem. Ha úgy véli, hogy „Ez a személy ostoba; nem tudom elfogadni", akkor elutasítja az illetőt.

Tehát Neki is megvan az egyénisége, nektek is, mindenkinek a sajátja. Akkor honnan jön ez a személytelenség-kérdéskör? Egyszerűen nincs mikor létrejönnie. És ha nem hisztek Kṛṣṇában, a Védákban sem hisztek, mindentől eltekintve, Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként fogadják el. Így ha Benne nem hiszünk, hogyan tudna fejlődni a tudásunk? Akkor nem lenne erre lehetőségünk. Tehát az egyéniséget nem lehet megkérdőjelezni. Ez hiteles forrástól származó kijelentés. A hiteles forrás állításától eltekintve, alkalmaznotok kell a saját érveléseteket. Tudtok rá példát mondani, hogy két fél között teljes egyetértés van bárhol is? Nem. Járjatok csak utána. Sem egy-egy államban, sem a családban, sem a közösségekben vagy a nemzeten belül, nincs egyetértés. Még a parlamentben vagy az országban sem. Tegyük fel, van egy Szenátus, ahol mindenki az országa érdekeit tartja szem előtt, de a maga egyéni módján gondolkodik. Valamelyikük azt gondolja, hogy „Az országom jóléte így valósulhat meg." Máskülönben miért lenne versengés az elnökválasztáskor? Mindenki azt mondja, hogy „Amerikának Nixonra van szüksége." Egy másik személy meg azt, hogy „Amerikának rám van szüksége." De akkor hogyhogy kettőre is? Ha mindketten Amerikát képviselik? Nem, az egyéniségről kell beszélnünk. Mr Nixon véleménye más, mint Mr Másik Jelölt véleménye. A parlamentben, a Szenátusban, a Kongresszusban, az Egyesült Nemzetek Szervezetében, mindenki harcol a saját egyéni nézetéért. Különben miért lenne ennyi zászló a világon? Sehol nem lehet személytelenséggel találkozni. Mindenhol az egyéniség dominál. Mindenütt uralkodó az egyéniség, az egyediség. Tehát ezt kell elfogadnunk. A saját érvelésünket kell használnunk és elfogadnunk a hiteles forrást. Akkor a kérdés megoldódik. Máskülönben igen nehéz megoldani.