HU/Prabhupada 0448 - Istenről a sastrából, egy gurutól és egy sadhutól kell hallanunk



Lecture on SB 7.9.3 -- Mayapur, February 17, 1977

Pradyumna: Fordítás - „Ekkor az Úr Brahmā Prahlāda Mahārājahoz fordult, aki a közelében állt: Kedves fiam, az Úr Nṛsiṁha-deva nagyon dühös démonikus atyádra! Kérlek, menj és engeszteld ki az Urat!"

Prabhupāda:

prahrādaṁ preṣayām āsa
brahmāvasthitam antike
tāta praśamayopehi
sva-pitre kupitaṁ prabhum
(SB 7.9.3)

Nṛsiṁha-deva tehát nagyon, nagyon dühös volt. Az ateisták csoportja, akik nem ismerik az Istenség Legfelsőbb Személyiségének természetét azt mondanák: „Mitől lesz Isten dühös?" Szóval Isten miért ne lehetne dühös? Istennek mindennel rendelkeznie kell, máskülönben hogyan lehetne teljes? Pūrṇam. A düh is az élőlények tulajdonságának egy minősége. A kő nem lesz dühös, mert az egy kő. De az élőlények bármelyike képes feldühödni. Ez egy minőség. És miért is ne lehetne Isten dühös? Ők csak elképzelik Istent; nincs Róla semmilyen tényszerű fogalmuk. Azt képzelik, hogy „Isten biztosan ilyen. Isten biztos erőszakkerülő. Isten bizonyára rendkívül békés." Miért? Honnan jön a düh? Istentől jön. Különben nem létezhetne düh.

Minden Tőle ered. Janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1). Ez a Brahman meghatározása. Mindaz, amit tapasztalatként kapunk és mindaz, amit nem tapasztalunk... Nem tapasztalunk meg mindent. Ahogy Lakṣmīnak sem volt tapasztalata Nṛsiṁha-deva kapcsán arról, hogy az Úr félig oroszlán, félig ember formát ölthet. Még Lakṣmīnak sem volt ilyen tapasztalata, nem is beszélve a többiekről. Lakṣmī, az Úr állandó társa. Azt mondják: aṣruta. Mi az? Adṛṣṭa. Adṛṣṭa aṣruta pūrvatvāt. Azért rettent meg, mert még ő sem látott soha olyan hatalmas alakot, félig oroszlánt-félig embert. Istennek nagyon sok formája van: advaita acyuta anādi ananta-rūpam (Bs. 5.33). Ananta-rūpam; mégis advaita. Tehát a Bhāgavataban az áll, hogy Isten inkarnációi pontosan ugyanolyanok, mint a folyó vagy a tenger hullámai. Senki sem képes megszámolni őket. Elfáradtok, ha meg akarjátok számolni a hullámokat. Lehetetlen. Tehát Istennek annyi inkarnációja van, ahány hullám. Mivel nem tudjátok összeszámolni a hullámokat, így nem értitek, hányféle formában ölthet testet Isten. Még Lakṣmī, sőt Anantadeva sem tudja. Tehát a mi tapasztalatunk igen korlátozott. Miért kéne azt mondanunk, hogy „Isten nem lehet ilyen, vagy olyan..."? Ez istentelenség. Válogatnak. Azt mondják... Még a mi úgynevezett védikus Ārya-samājīnkban is azt erősítik meg, hogy Isten nem inkarnálódik. Miért? Ha Isten mindenható, akkor miért is ne fogadná el az inkarnációt?

Így tehát jobb, ha nem ezektől az ostobáktól veszünk leckéket Istennel kapcsolatban. Istenről a śāstrából (szentírás), egy lelki tanítómestertől (guru) és egy sādhutól (szent embertől) kell hallanunk egy olyantól, aki már látta Istent, tattva-darśina. Tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā, upadekṣyanti tad jñānam (BG 4.34). A tad jñānam azt jelenti: spirituális tudás. Tad-vijñānam.

tad-vijñānartham sa gurum evābhigacchet
samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham
(MU 1.2.12)

Tehát tad-vijñānam, nem lehet elképzelni, kitalálni. Lehetetlen. Az embernek meg kell tanulnia egy olyan személytől, aki látta Istent, aki tattva-darśinaḥ. Még ha látjuk, az sem elegendő... Mint Lakṣmīdevi, minden percben látja az Urat, állandóan. Még ős sem tudja. Asruta-purva. Adrstāsruta-purva. Tehát bármit látunk vagy nem látunk, minden ott van. Ahaṁ sarvasya prabhavaḥ (BG 10.8). Kṛṣṇa így szól: „Bármit láttok, bármit tapasztaltok, Én vagyok az eredete mindennek." Így hát a dühnek is meg kell lennie. Hogy mondhatná valaki azt, hogy „Istennek nem szabad feldühödnie. Isten nem lehet ilyen. Istennek nem szabad.."? Nem, ez nem tény. Ez a mi tapasztalatlanságunk.