HU/Prabhupada 0451 - Ha nem tudjuk, kik a bhakták, és hogyan imádjuk őket, kanisthák maradunk

Előző oldal - videó 0450

Következő oldal - videó 0452

Lecture on SB 7.9.4 -- Mayapur, February 18, 1977

Ez a képesség, hogy valaki tiszta bhakta, teszi az embert mahā-bhāgavatává. De ennek vannak fokozatai. Ha valaki születése óta mahā-bhāgavata, akkor nitya-siddhának nevezzük. Ők örökké siddhák, tökéletesek. Valamilyen céllal jöttek az anyagi világba. Prahlāda Mahārāja is ilyen céllal jött, mert a démonok, mint az apja is, annyi gondot okoztak neki, amiért Kṛṣṇa-tudatú volt. Ez az utasítás. Prahlāda Mahārāja ezt akarta bemutatni Kṛṣṇa kívánságának megfelelően. Hiraṇyakaśipu azért jött, hogy megmutassa, hogyan lehet valaki Kṛṣṇa ellensége; Prahlāda Mahārāja pedig azért, hogy megmutassa, hogyan lehet az ember bhakta. Ez történik. Tehát a mahā-bhāgavata... Kaniṣṭha-adhikārī, madhyama-adhikārī és mahā-bhāgavata, vagy uttama-adhikārī. Kaniṣṭha-adhikārī, az elején meg kell tanítani őket, hogyan kell tökéletesen imádni a mūrtit. A śāstra és a lelki tanítómester utasításait követve, az embernek meg kell tanulnia a mūrti-imádatot.

arcāyām eva haraye yaḥ

pūjāṁ śraddhāyehate

na tad-bhakteṣu cānyeṣu

sa bhaktaḥ prākṛtaḥ smṛtaḥ

(SB 11.2.47)

De az embernek fejlődnie kell. Ez az odaadó szolgálatban való fejlődést jelenti. Ha a mūrti-imádatnál megragadunk, nem érzünk együtt másokkal – na cānyeṣu na tad-bhakta – nem tudjuk, hogy ki bhakta, hogyan fejezzük ki iránta a tiszteletünket, akkor kaniṣṭha-adhikārīk maradunk. A madhyama-adhikārī tisztában van a saját és mások helyzetével, a bhakták helyzetével, Isten helyzetével, ilyen a madhyama-adhikārī. Īśvare tad-adhīneṣu bāliśeṣu dviṣatsu ca (SB 11.2.46). Négy dolgot látnak maguk előtt: īśvarát, vagyis Bhagavānt; tad-adhīneṣu: aki menedéket vett Bhagavānnál – ez a bhaktát jelenti – īśvare tad-adhīneṣu; baliśu: ártatlan gyermek, mint ezek a gyermekek itt, Baliśa, arbhakaḥ; és a dviṣatsu irigyet jelent. A madhyama-adhikārīk meg tudják különböztetni ezt a négy különböző személyt, és ennek megfelelően kezelik őket. Mit jelent? Prema-maitrī-kṛpopekṣā. Īśvara, szeretni Istent, Kṛṣṇa, prema. És maitrī. A maitrī azt jelenti: barátkozni. A bhaktákkal barátkoznunk kell. Nem szabad irigykednünk rájuk; barátkoznunk kell velük. Maitrī. És aki ártatlan, mint ezek a gyermekek, kṛpa – azoknak kegyesen mutassuk meg, hogyan válhatnak bhaktákká, hogy megtanuljanak énekelni, táncolni, adjatok nekik ételt, oktatást. Ezt nevezzük kṛpának. Végül az upekṣā. Az upekṣā azokat jelenti, akik irigyek, ne foglalkozzatok, és ne társuljatok velük. Upekṣā. „Ne hagyjátok nekik, hogy…” A mahā-bhāgavaták azonban nem zárkóznak el senki elől. Ők még azokat is szeretik, akik irigyek (dviṣatsu).

Pont, mint Prahlāda Mahārāja. Prahlāda Mahārāja apja nagyon-nagyon irigy volt. Mégis, Prahlāda Mahārāja visszautasított minden áldást, ami a saját hasznát szolgálta volna, és azért könyörgött az Úr Nṛsiṁha-devához, hogy bocsásson meg az apjának, mert „Az apám…” Nem kért semmit magának. Mégis tudta, hogy „az életem során apám az ellenség szerepét játszotta, annyi módon megsértett… [SZÜNET] Tehát, itt a lehetőség. Könyöröghetek az Úr előtt, hogy bocsásson meg az apámnak.” Kṛṣṇa tudta. És már meg is bocsájtott az apjának. Mivel Hiraṇyakaśipu Prahlāda Mahārāja apja volt, már ezért is nagy áldásban volt része. Nem mindennapos dolog, hogy valakinek ilyen kiváló fia születik. Szóval, amikor Prahlāda Mahārāja megkérte az Úr Nṛsiṁha-devát, hogy bocsásson meg az apjának, Ő azon nyomban így szólt: "Nem csupán az apád, hanem az apja, a nagyapja, tehát mindenki megszabadult." Tehát levonhatjuk a tanulságot Prahlāda Mahārāja történetéből, hogy ha egy gyermek a családban bhakta lesz, ő a legkiválóbb gyermek, a legkiválóbb. És ő teszi a legnagyobb szolgálatot az egész családnak. De a gazemberek másképp látják: „A fiam bhakta lett. Hozzák vissza, rabolják el, programozzák vissza.” Az emberek ilyen hitványak. Látjátok? Nem előnyként tekintenek rá, úgy hogy: „Milyen szerencsém van, a fiam bhakta lett. Az egész családunkat felszabadítja.” De nincs tudásuk. Nincs agyuk. Ezért azt mondom, ez nem agymosás, hanem agy-adás. Mert nincs agyuk. [nevetés] Szóval vegyétek nagyon komolyan a mozgalmat és folytassátok szépen. Nagyon köszönöm!

Bhakták: Jaya!