HU/Prabhupada 0469 - A győzelem vagy vereség Krisnán múlik, de nekünk küzdenünk kell

Előző oldal - videó 0468

Következő oldal - videó 0470

Lecture on SB 7.9.9 -- Mayapur, March 1, 1977

A mi mozgalmunk a gyakorlati cselekvésen alapszik. Bármilyen tehetséged van, bármilyen kis erővel rendelkezel, bármennyire vagy művelt… Semmit nem kell tanulnotok. Bármid van, bármilyen helyzetben vagy, tudod szolgálni Kṛṣṇát. Az nem úgy van, hogy először tanulnod kell, és majd utána szolgálhatod Kṛṣṇát. A szolgálat maga a tanulás. Minél több szolgálatot nyújtasz, annál fejlettebb leszel, hogy hogyan váljék belőled tapasztalt szolga. Nem kérünk semmi különleges intelligenciát. Máskülönben… A példa: gaja-yūtha-pāya. Az elefánt, az elefánt király elégedett. Ő egy állat. Ő nem brāhmaṇa, és nem is védantista. Lehet, hogy nagyon nagy, zsíros állat (kuncogás), de végül is ő csak egy állat. Hanuman állat volt. Sok ilyen példa van. Jaṭāyu madár volt. Szóval, hogyan voltak elégedettek? Jaṭāyu harcolt Rāvaṇával. Láttátok tegnap. Rāvaṇa elrabolta Sītā devit, és Jaṭāyu, a madár utánuk repült. Rāvaṇa tudott repülni mindenféle gépek nélkül. Hatalmas anyagi erővel rendelkezett. Jaṭāyu megtámadta a levegőben: „Ki vagy te? Elvitted Sītā devit. Harcolni fogok veled.” Rāvaṇa nagyon erős volt. Jaṭāyu vesztett, de kiállt harcolni. Ez volt a szolgálata. Nem számít, hogy vereséget szenvedett. Hasonlóképpen, nekünk is küzdenünk kell. Azokkal, akik ellenzik a Kṛṣṇa-tudatot, a legjobb képességeink szerint meg kell küzdenünk. Nem számít, ha vereséget szenvedünk. Ez is szolgálat. Kṛṣṇa a szolgálatot nézni. Vereség vagy győzelem, az Kṛṣṇán múlik. De küzdenünk kell. „Előírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de tetteid gyümölcsére nem tarthatsz igényt.” (BG 2.47) Ezt jelenti. Dolgoznod kell Kṛṣṇának, őszintén, intelligensen, és győzelem vagy kudarc lesz a vége, nem számít. Éppúgy, ahogy Jaṭāyu veszített Rāvaṇa ellen. A szárnyait levágták. Rāvaṇa nagyon erős volt. És, mert bhakta volt, ezért az Úr Rāmacandra végezte a temetési szertartását. Ez a folyamat, nem pedig az, hogy valami rendkívülit kell tanulnunk. Bármilyen képességgel rendelkezünk, döntsünk úgy, hogy az Úr szolgálatába ajánljuk. Nem kell hozzá sem gazdagság, sem szépség, sem testi erő. Semmi ilyesmi. „Az emberiség legmagasabb rendű hivatása [dharmája] az, amely által az ember eljuthat a transzcendentális Úrnak végzett szeretetteljes odaadó szolgálatig. Ennek az odaadó szolgálatnak töretlennek kell lennie, valamint mentesnek minden indítéktól.” (SB 1.2.6) Semmilyen körülmény között sem szabad abbahagynunk az odaadó szolgálatot. Az alapelvnek annak kell lenni, hogy semmilyen körülmény között sem hagyjuk abba az odaadó szolgálatot. Kṛṣṇa kész arra, hogy bármikor elfogad egy virágot, egy kis vizet. Patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ (BG 9.26). Ő nem mondja azt: „Ajánlj Nekem fényűző és ízletes ételeket. Majd akkor…” Akkor elégedett lesz. Nem. Amire igazán szükség van az a bhakti. Patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ yo me bhaktyā prayacchati. Ez a valódi igény: bhaktyā. Bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś ca… (BG 18.55)

Ezért ki kell fejlesztenünk a bhaktit, a szeretetünket Kṛṣṇa iránt. Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolja: Premā pumartho mahān. Az emberek a következőket próbálják elérni: dharma artha-kama mokṣa, de Caitanya Mahāprabhu azt mondta: „Még, ha felszabadulsz is, mokṣa, az nem jelent képesítést arra, hogy megkapd Kṛṣṇa kegyét.” Prema pumartho mahan. Pancama-puruṣartha. Az emberek nagyon vallásosak akarnak lenni. Ez jó. Azután az anyagi célokat akarják elérni. Dharma artha. Artha azt jelenti, hogy anyagilag nagyon gazdag, tündöklő. Majd a kāma, jártasak az érzéki élvezetben. És akkor a mukti. Ez az általános igény. De a Bhāgavata azt mondja: „Nem, ezek nem jelentenek képesítést.” Dharmaḥ projjhita-kaitavo 'tra (SB 1.1.2).