HU/Prabhupada 0547 - Azt gondoltam, „Először nagyon gazdag kell legyek, majd aztán prédikálni fogok.”



Lecture -- New York, April 17, 1969

Prabhupada: Minden rendben?

Bhakták: Jaya!

Prabhupāda: Hare Kṛṣṇa. Ārādhito yadi haris tapasā tataḥ kim (Nārada-pañcarātra). Govindam ādi-puruṣát Hariként ismerik. Hari azt jelenti, „az, Aki minden szenvedésed elveszi.” Ez Hari. Hara. Hara azt jelenti, hogy elvenni. Harate. Épp, ahogyan a tolvaj is elvesz, de a tolvaj értékes dolgokat vesz el, anyagi szempontból nézve, időnként Kṛṣṇa is elveszi az anyagi értékeidet, csak, hogy kimutassa a különleges kegyét. Yasyāham anugṛhṇāmi hariṣye tad-dhanaṁ śanaiḥ (SB 10.88.8). Yudhiṣṭhira Mahārāja Kṛṣṇától érdeklődött: „Feltételezhetően igen jámbor életet élünk. A testvéreim nagyszerű harcosok, a feleségem pontosan olyan, mint a szerencse istennője, és mindezeken túl, Te vagy a barátunk. Akkor mégis, hogyan lehet, hogy mindent elvesztettünk? Elvesztettük a királyságunkat, a feleségünket, a megbecsülést, mindent.” Kṛṣṇa azt válaszolja erre, hogy yasyāham anugṛhṇāmi hariṣye tad-dhanaṁ śanaiḥ, azaz „Az első kegyem az, hogy a bhaktám minden gazdagságát elveszem.” Ezért az emberek nem nagyon lelkesek, hogy csatlakozzanak a Kṛṣṇa-tudathoz. De Ő ezt teszi. Pont, ahogy a kezdetben a Pāṇḍavák is nehéz helyzetbe kerültek, de később ők lettek a leghíresebb emberek az egész történelemben. Ez Kṛṣṇa kegye. Lehet, hogy Kṛṣṇa így tesz az elején, mert ragaszkodunk ahhoz, hogy vagyont gyűjtsünk.

Ez az én személyes tapasztalatom. Először, amikor Guru Mahārāja utasítást adott nekem, azt gondoltam, „Először nagyon gazdag kell legyek, majd aztán prédikálni fogok.” (nevetés) Nagyon jól ment az üzlet. Nagyon jó nevet szereztem az üzleti életben. és akikkel kereskedtem, igen elégedettek voltak. De Kṛṣṇa olyan trükkös volt, hogy mindent összetört, kényszerített arra, hogy sannyāsi legyek. Ez hát Hari. Az országotokba tehát mindössze hét dollárral kellett eljönnöm. Az emberek kritizálnak, „A swámi pénz nélkül jött ide. Most pedig olyan gazdag.” A dolgok visszájával foglalkoznak, értitek? De ezek a dolgok... Természetesen haszonra tettem szert, azaz hasznot húztam belőle. Elhagytam az otthonom, a gyerekeim és mindent. Idejöttem, mint egy koldus, hét dollárral. Ami nem pénz. De most nagy birtokokra tettem szert, és sok száz gyermekem lett. (nevetés) És nem kell gondolnom a fenntartásukra. Ők gondolnak az enyémre. Ez tehát Kṛṣṇa kegye. Az elején nagyon keserűnek tűnik. Amikor sannyāsi lettem, amikor egyedül éltem, az nagyon keserű volt. Időnként azt gondoltam, „Vajon rosszul tettem-e, hogy elfogadtam a sannyāsát?” Amikor a Vissza Istenhez magazint kiadtam Delhiben, egyik nap felöklelt egy bika, a járdára zuhantam és komolyan megsérültem. Egyedül voltam. „Mi ez?” - gondoltam. Azok a napok nagyon, nagyon sok szenvedést okoztak, de mindez a jó célért volt. Szóval ne aggódjatok a megpróbáltatások miatt. Értitek? Menjetek előre! Kṛṣṇa meg fog védeni benneteket. Ezt ígéri Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban. Kaunteya pratijānīhi na me bhaktaḥ praṇaśyati: (BG 9.31) „Kaunteya, kedves Arjunám, Kunti fia! Az egész világ előtt kijelentheted, hogy az Én bhaktám nem vész el soha. Ezt kijelentheted.” És miért kéri Kṛṣṇa Arjunát, hogy ezt mondja? Miért nem hirdeti Ő maga? Oka van ennek. Mivel ha Ő ígér valamit, van rá néhány példa, hogy időnként megszegi az ígéretét. De ha egy bhakta ígér valamit, akkor az sosem lesz megszegve. Kṛṣṇa meg fog védeni, ezért mondja a bhaktájának, hogy „Jelentsd ki te!” Így nincs esély arra, hogy ne teljesüljön be. Kṛṣṇa olyan kedves, hogy időnként megszegi az ígéretét, de ha a bhaktája ígér valamit, akkor Ő nagyon komolyan figyel arra, hogy a bhaktája ígérete ne legyen megszegve. Ez Kṛṣṇa kegye.