HU/Prabhupada 0592 - Csak meg kell szoknotok, hogy Krisnára gondoltok. Ez a tökéletesség

Előző oldal - videó 0591

Következő oldal - videó 0593

Lecture on BG 2.20 -- Hyderabad, November 25, 1972

Prabhupāda: Ez tehát a gyakorlat. Csak meg kell szoknotok, hogy Kṛṣṇára gondoltok. Ez a tökéletesség. Amikor zavarodottá váltok a sok dolog miatt, akkor fennáll a veszélye annak, hogy macska, kutya, szarvas, félisten vagy bármi más lesz belőletek.

Indiai férfi: Mahārāja, miért...?

Prabhupāda: Yaṁ yaṁ vāpi smaran loke tyajaty ante kalevaram (BG 8.6). Amire a halálotok időpontjában vágyakoztok, azt kapjátok új testként. Ez a természet törvénye. (szünet) ... jártam Oroszországban, Moszkvában, sok fiatalember van ott, akik igen lelkesek, hogy gyakorolják a Kṛṣṇa-tudatot. Néhányuknak avatást is adtam. És fejlődnek. Mint az itteni fiúk is. Tehát ez... Az én tapasztalatom szerint, akárhová megyek, az emberek ugyanolyanok. Ez mesterségesen meghatározott, úgy értem, kommunistának vagy ennek-annak állítják be őket. (szünet) ... az emberek mindenhol egyformák. Amint a Kṛṣṇa-tudatú gondolkodásról beszélünk nekik, azonnal reagálnak rá. Ez a tapasztalatom. Valójában ez tény. A Caitanya-caritāmṛtában ez áll: nitya-siddha kṛṣṇa-prema sādhya kabhu naya, śravaṇādi-śuddha-citte karaye udaya (CC Madhya 22.107). A Kṛṣṇa-tudat mindenki szívében jelen van. Szunnyad. De beszennyezi és elfedi a sok tisztátalan anyagi dolog. Ezért hát śravaṇādi, śuddha-citte. Ez azt jelenti, amint valaki hallja... Mint ahogy ezek az amerikai és európai fiúk, elsősorban azért jöttek, hogy halljanak engem. Azáltal, hogy hallgatnak, felébred a Kṛṣṇa-tudatú gondolkodásuk és komolyan veszik a Kṛṣṇa iránt érzett odaadást. (szünet) Mindenkiben ott van a Kṛṣṇa-tudatos gondolkozás. A mi folyamatunknak, a saṅkīrtana mozgalomnak az a célja, hogy felébressze ezt a tudatosságot. Ez minden. Mint amikor valaki alszik. Hogy felébresszük, azt mondjuk neki: „Kelj fel! Kelj fel!” Uttiṣṭhata jāgrata prāpya varān nibodhata. Ez tehát a mi folyamatunk. Nem arról van szó, hogy mesterségesen Kṛṣṇa-tudatossá teszünk valakit. A Kṛṣṇa-tudatos gondolkodás már ott van. Ez minden élőlényt születésétől fogva megillet. Kṛṣṇa azt mondja, mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ (BG 15.7). Mint az apa és a fiú. Nem lehet elválasztani. De néha megtörténik, hogy a fiú valahogy elmegy hazulról, valami oknál fogva, vagy kisgyermekként elkerül otthonról. Elfelejti, ki az apja. Az más dolog. De az apa-fiú közt lévő kapcsolat sohasem szakad meg.