HU/Prabhupada 0773 - Figyeljünk mindig, hogy miként gyakoroljuk a lelki életet

Előző oldal - videó 0772

Következő oldal - videó 0774

Lecture on SB 2.3.19 -- Los Angeles, June 15, 1972

Pradyumna: Tehát a 153. oldalon a magyarázat második bekezdésében olvassuk: „A teve olyan állat, amely élvezi, ha töviseket ehet. Azt, aki a családos élet vagy az állítólagos örömökkel teli világi élet élvezetére vágyik, a tevéhez hasonlítják. A materialista élet teli van tüskékkel, ezért az embernek csak a védikus szabályok által előírt folyamat szerint szabad élnie, hogy kihasználja e rossz vásár jó oldalát.”

Prabhupāda: Pont úgy, mint amikor tüskés bozóton vágsz át, nagyon óvatosnak kell lenned. Máskülönben a tüskék beleakaszkodnak a ruhádba, és kényelmetlenül fogod magad érezni. A Védákban az áll, kṣurasya dhārā niśitā duratyayā (Kaṭha Upaniṣad 1.3.14.) Mint amikor borotválkozunk. A penge nagyon éles. Ha óvatosan tartjuk a pengét, akkor szép tiszta lesz az arcunk, és a feladatot megoldottuk. De egy kis figyelmetlenség, és azonnal megvágjuk magunkat, folyni fog a vérünk. Csak egy kis figyelmetlenség. Ezt a példát adják. Kṣurasya dhārā niśitā duratyayā durgaṁ pathas tat kavayo vadanti. A felszabadulás útja igen nehéz. Ahogy próbálunk visszamenni haza, vissza Istenhez, Kṛṣṇához. Az út igen nehéz. Kṣurasya dhārā niśitā duratyayā durgam. A durgam azt jelenti, hogy nagyon nehéz átmenni. De egy kis figyelem megvéd. Egy kis figyelem, „Most nagyon veszélyes úton kelek át, szóval nagyon óvatosnak kell lennem.” Mindig figyelnünk kell arra, hogyan gyakoroljuk a lelki életünket.

Nagyon egyszerű. Szigorúan követjük a szabályozó elveket és legalább tizenhat kört japázunk. Ez megvéd. De ha egy kicsit is figyelmetlenekké válunk az elveket illetően, akkor könnyen megszúrnak a tüskék. Olyan sok tüske van mindenhol. Vagy ugyanaz a példa, kṣurasya dhārā. Borotválkozol, nagyon sima lesz az arcod, de egy kis figyelmetlenség azonnal folyik a vér. Nagyon óvatosnak kell lennünk! Folytasd!

Pradyumna: „Az anyagi világban az életünk fenntartásáért a saját vérünket kell áldoznunk. Az anyagi élvezet iránti vonzódás középpontjában a nemi élet áll. A nemi élet élvezete olyan, mintha valaki a saját vérét inná, és ez nem is szorul további magyarázatra. A teve szintén a saját vérét issza, miközben a tüskés ágakat rágja. A tüske, amit megeszik, felsérti a nyelvét, s így vér folyik a szájába. A friss vérrel kevert tüskék ízét érzi az ostoba teve, s így okoz neki hamis boldogságot a tüskeevés. Hasonló a helyzete a nagy üzletembereknek, iparmágnásoknak is, akik erejüket megfeszítve dolgoznak, hogy különféle módszerekkel és megkérdőjelezhető eszközökkel pénzhez jussanak, de saját tetteik tüskés eredményeit eszik, mely elkeveredik a saját vérükkel. A Bhāgavatam az ilyen beteges embereket a tevékkel helyezi egy szintre.”

Prabhupāda: Kockáztatnak a pénzkeresés és az érzékkielégítés végett. A tolvaj, a betörő az életét kockáztatja. Elmegy lopni valahová, és ismert dolog, amit ő is tud, hogy: „Itt van,”, az ember, a ház tulajdonosa azonnal le is lőheti őt. Ezt a kockázatot vállalja. És nem csak a tolvajok, betörők, hanem mindannyian. Padaṁ padaṁ yad vipadām, áll a Bhāgavatamban. (SB 10.14.58) Minden lépésnél veszély fenyeget. Minden lépésnél. Nagyon gyorsan vezetjük az autóinkkal, 110, 160 kilométer per órával, és bármelyik pillanatban nagy veszélybe kerülhetünk. Valójában az anyagi világban semmilyen béke nem létezik. Lehetetlen. Samāśritā ye pada-pallava-plavam (SB 10.14.58) Ezért menedéket kell keresnünk az Úr lótuszlábánál. Ha boldogok akarunk lenni, ha békések akarunk lenni, akkor ez az egyetlen út.