HU/Prabhupada 0789 - A tettek mezeje, annak tulajdonosa és felügyelője
Lecture on BG 13.4 -- Paris, August 12, 1973
Bhakta: Fordítás: „Kérlek, halld most rövid leírásom a tett mezejéről, annak felépítéséről, változásairól, keletkezéséről, ismerőjéről és annak hatásairól!”
Prabhupāda: Tat kṣetram (BG 13.4). Idaṁ śarīraṁ kaunteya kṣetram ity abhidhīyate (BG 13.2) Kṛṣṇa már elmagyarázta, hogy a kṣetra azt jelenti, idaṁ śarīram. A śarīram jelentése, ez a test. Tat kṣetram. Először is meg kell értenetek, hogy ez a test, vagy bármilyen cselekvési mező, bárhol legyen, ott három dolog van jelen: a tettek mezeje, a mező tulajdonosa és a mező felügyelője. Ezt bárhol ellenőrizhetitek. Kṛṣṇa tehát azt mondja, kṣetra-jñaṁ cāpi māṁ viddhi. Két kṣetrajñaḥ és egy kṣetra van. Egy cselekvési mező és két személy, kṣetrajñaḥ. Az egyiket a bérlőnek, a másikat pedig a tulajdonosnak nevezik.
Mint ahogy ebben a házban mi bérlők vagyunk. A ház a kṣetra, a tettek mezeje. A főbérlő a tulajdonos, mi pedig a bérlők vagyunk. Két kṣetrajñaḥ. Ez az ingatlan két személyt érdekel. Az egyik a bérlő, a másik pedig a tulajdonos. Ehhez hasonlóan bárhol, a világ bármely részén, bárhová is mész ezt a három dolgot meg fogod találni. Az egyik a tettek mezeje, a másik kettő pedig a bérlő és a tulajdonos. Ha valaki megérti ezt a három dolgot, akkor bárhol máshol is tanulmányozhatja őket, majd kṣetra-kṣetrajñayor yad jñānam. Ez a tudás, megérteni, hogy mindenütt jelent van a tettek mezeje, és a két személy, akik a tettek mezejével kapcsolatban érdekeltek... Az egyik a tulajdonos, a másik pedig a bérlő. Ha csak ezt a három dolgot tanulmányozod, akkor taj-jñānaṁ jñānam (BG 13.3). Ez a tudás. Ezen kívül minden gazemberség és ostobaság, ez minden. Mataṁ mama.
Ez a jñānam. De kérdezz meg most akárkit, hogy ki a tulajdonos, ki a bérlő és mi a tettek mezeje. Ha ezek felől érdeklődsz, senki nem lesz képes válaszolni. Ez azt jelenti, hogy jelenleg mindenki gazember. Vagy nem tudják. Kṣetra-kṣetrajñayor yaj-jñānam, mondja Kṛṣṇa, „Ez a kapcsolat a tettek mezeje és a tulajdonos között.”
Mint a mezőgazdaságban. A földet az állam vagy a király birtokolja, mások pedig bérlik, elfoglalják. A föld a tettek mezeje. Kṛṣṇa tehát útmutatást ad. Kṛṣṇa útmutatást ad, az élőlény pedig ott van. Ennek az útmutatásnak megfelelően cselekszik.
Mindkettő, Kṛṣṇa és az élőlény is egy fán ülnek. Ez van az Upaniṣadban. Két madár ül egy fán. Az egyik eszi a fa gyümölcsét, a másik pedig a tanú. A tanú madár Kṛṣṇa. És az a madár, aki eszi a fa gyümölcsét, ő az élőlény. A māyāvādī filozófusok nem tesznek különbséget a jīva lélek, jīvātmā és Paramātmā között. Ismerik, de mivel monisták, az elképzelésük megalapozása miatt azt mondják, nincs kettő, hanem csak egy van. Nem, Kṛṣṇa azt mondja, kettő van. Az egyik kṣetrajñaḥ a jīvātmā, és a másik kṣetrajñaḥ Ő, Kṛṣṇa. A különbség a kettő között, hogy az egyéni élőlény csak a saját kṣetráját, testét ismeri, de más élőlényét nem, a legfelsőbb élőlény pedig az összes testet ismeri.