HU/Prabhupada 0895 - Egy bhakta sosem tekint egy veszélyes helyzetet nagyon szerencsétlen helyzetnek, hanem üdvözli azt

Előző oldal - videó 0894

Következő oldal - videó 0896

730417 - Lecture SB 01.08.25 - Los Angeles

Van nyelvetek. Tudjátok énekelni, hogy Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa. Ekkor azonnal közvetlenül kapcsolatba léptek Kṛṣṇával. Azonnal. Mivel a Kṛṣṇa név és Kṛṣṇa, a személy nem különböznek. Azonosak. Még ha azt is gondoljátok, hogy Kṛṣṇa nagyon-nagyon messze van... Kṛṣṇa persze nincs nagyon-nagyon messze. Kṛṣṇa ott van bennetek. Nincs messze. Messze van, de ugyanakkor a legközelebb is. Tehát még ha azt is gondoljátok, hogy Kṛṣṇa nagyon-nagyon messze van, a neve itt van. Énekeljétek, hogy Hare Kṛṣṇa és Kṛṣṇa azonnal elérhetővé válik. Aniyamitaḥ. És nincsenek szigorú vagy nehéz szabályai, hogy Kṛṣṇát ezzel a lerövidített megoldással tegyük elérhetővé. Bármikor énekelhettek. Azonnal megkapjátok Kṛṣṇát. Csak figyeljétek Kṛṣṇa kegyét!

Ezért mondja Caitanya Mahāprabhu azt, hogy etādṛśī tava kṛpā. „Kedves Uram, olyan nagyszerű lehetőséget adtál, hogy kapcsolatba kerüljek Veled, de durdaiva, a balszerencsém az, hogy nincs ragaszkodásom ezekhez a dolgokhoz. Nincs ragaszkodásom. Más dolgokhoz olyan sok van. De a Hare Kṛṣṇa énekléséhez nem ragaszkodom. Ez az Én balszerencsém!” Kṛṣṇa olyan sok lehetőséget adott, megjelenik előtted nevének transzcendentális hangvibrációjában, és a név Kṛṣṇa minden energiájával rendelkezik. Ha tehát kapcsolatba maradtok a névvel, akkor Kṛṣṇa áldásainak minden hasznát megkapjátok, de még mindig nem hajlok arra, hogy énekeljem a Hare Kṛṣṇa mantrát. Ez a balszerencse.

Egy bhakta tehát sosem gondolja a veszélyes helyzetet nagyon balszerencsésnek vagy vészterhesnek. Üdvözli azt, mert ő egy meghódolt lélek, és tudja, hogy a veszély vagy a vidámság mind Kṛṣṇa különböző megnyilvánulásai. Kṛṣṇa abszolút. A śāstrában az áll, hogy mint ahogyan kétféle, két oldal van, a vallásosság ás a vallástalanság, egymás ellentétei. De a śāstra azt mondja, a vallásosság Isten elülső része, a vallástalanság pedig a hátsó fele. És Isten első és hátsó része között van valamilyen különbség? Isten abszolút. Ezért egy bhakta sem gazdagságban, sem veszélyben nem zavarodik meg. Tudja, hogy mindezek a dolgok Kṛṣṇa. Akár veszélyes helyzetben... „Most Kṛṣṇa mint veszély jelent meg előttem.”

Pont mint Hiraṇyakaśipu, Prahlāda Mahārāja és Nṛsiṁhadeva. Nṛsiṁhadeva veszélyes Hiraṇyakaśipu számára, de ugyanez a személy Prahlāda Mahārājának a Legfelsőbb Barát. Ehhez hasonlóan Isten sosem veszélyes a bhaktái számára. Egy bhakta sosem fél a veszélytől. Meg van arról győződve, hogy a veszély Isten egy másik arca. „Miért kellene félnem? Meghódoltam Neki.” Kuntīdevī tehát azt mondja, vipadaḥ santu. Vipadaḥ santu tāḥ śaśvat. Mivel tudja, hogy hogyan emlékezzen a veszélyben is Kṛṣṇára. Így ő üdvözli a veszélyt. „Kedves Uram, üdvözlöm az ilyen veszélyeket, mert ilyenkor Rád emlékezhetek.” Pont mint Prahlāda Mahārāja, Ő állandóan Kṛṣṇára gondolt amikor az apja veszélyes helyzetbe hozta. Tehát ha veszélybe kerültök, és ha az a veszély egy késztetés, hogy Kṛṣṇára emlékezzetek, akkor ezt üdvözölni kell. Üdvözölni kell. „Ó, kaptam ezt a lehetőséget, hogy Kṛṣṇára emlékezzek!” Hogyan lehet ezt üdvözölni? Mivel Kṛṣṇát látni azt jelenti, hogy fejlődök a lelki életemben, és azt, hogy nem kell szenvedni többé ettől a veszélyes helyzettől.