HU/Prabhupada 1052 - Maya hatása alatt azt gondoljuk, hogy „Ez az én tulajdonom!"

Előző oldal - videó 1051

Következő oldal - videó 1053

Madhudviṣa: ...az egyik jóbarátunk, Raymond Lopez. Ő ügyvéd, és látogató, aki rengeteget segített nekünk azokban az ügyekben, amik itt Melbourne-ben voltak. Ő pedig Mr Wally Strobes, ő is sokat segített és jó tanácsokat adott. Ez itt pedig Bob Bourne, fényképész, aki... Ő csinálta azt a szép képet a murtikról, amit a Māyāpur fesztiválra hoztam.

Prabhupāda: Ó, igen.

Madhudviṣa: Nagyon jó. Sok képet csinált nekünk. Különösen hálásak vagyunk Wallynak és Raymondnak azért a sok okos tanácsért a rendőrségi ügy kapcsán. Körülbelül három éve volt egy incidens, amikor pár fiú egy kicsit túl lelkes volt a Ratha Yatra miatt, és kimentek, egy csomó virágot szedtek, és ezzel megsértették a törvényt. Elkapták őket.

Prabhupāda: Törvényellenesen? Hol? A parkban?

Madhudviṣa: Nem, egy virágtermelő kertjében.

Prabhupāda: Ó...

Madhudviṣa: Szóval meglátták és elkapták őket. De Kṛṣṇa kegyéből Raymondnak sikerült kiszabadítani őket. De ez komoly lecke volt.

Raymond Lopez: Voltaképpen szerintem nem a megfelelő embereket kapták el.

Prabhupāda: Volt egyszer Dél-Indiában egy nagy bhakta. Pénztáros volt. Elvett a pénztárból egy csomó pénzt és épített rajta egy szép templomot. (nevetés) Később elkapták, és a Nawab börtönébe vetették. Abban az időben mohamedán király volt, Nawab, aki álmában látott két gyönyörű fiút, aki eljött a Nawabhoz: "Uram, ami pénzt elvitt, fogadd el tőlem és engedd szabadon." A Nawab azt mondta, "Ha megkapom a pénzt, elengedhetem." Amikor felébredt álmából, a pénz ott hevert a padlón, és senki nem volt ott. Ebből megértette, hogy az illető egy nagy bhakta. Azonnal hívatta: "Szabad vagy, és ezt a pénzt is viheted." Amit elvittél, rendben van. És ezt a pénzt is viheted. Költsd, amire akarod." Tehát a bhakták néha csinálnak ilyet. Voltaképpen semmi sem magántulajdon. Ez a filozófiánk. Īśāvāsyam idaṁ sarvam (ISO 1): "Minden Istené." Ez így van. Māyā hatására azt gondoljuk: "Ez az én tulajdonom." Mint például ez a párna. Honnan volt a fa? Valaki előállította? Ki gyártotta? Isten tulajdona. Ehelyett elloptuk Isten tulajdonát, és azt állítjuk: "Az én tulajdonom:" Aztán Ausztrália. Az angolok idejöttek, de vajon ez az angoloké? Itt volt. Amerika is ott volt. És amikor mindennek vége, akkor is itt lesz. Ezenközben mi jövünk, és azt mondjuk: "Ez az én tulajdonom" és harcolunk. Nem így van? Ön ügyvéd, jobban meg tudja ítélni.

Wally Strobes: Ezt az érvet használta.

Raymond Lopez: Nem... (nevetés)

Prabhupāda: Eredetileg minden Istené. Milyen alapon mondjuk: "Ez az én tulajdonom"? Mondjuk, Ön most idejött. Leül itt egy órára, kettőre, és ha azt mondja: "Ez az én tulajdonom", ez jó megítélés? Kintről jött, megengedtük, hogy leüljön két órára, és ha azt mondja: "Ez az én tulajdonom..." Ugyanígy, mi is idejöttünk. Megszületünk Amerikában, Ausztráliában vagy Indiában, itt maradunk ötven, hatvan, vagy száz évig, és miért mondanánk, "Ez az én tulajdonom!"?