HU/Prabhupada 0322 - Az anyagi tested Isten a karmád szerint adja

Revision as of 20:11, 17 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0019: LinkReviser - Revise links, localize and redirect them to the de facto address)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)


Lecture on SB 1.15.40 -- Los Angeles, December 18, 1973

A Legfelsőbb Atyánktól ezt kaptuk: „Ez itt a ti Amerikátok. Ez meg a ti Indiátok.” Csakhogy, semmi nem tartozik az amerikaiakhoz vagy az indiaiakhoz. Mindez az Atyához, tartozik, a Legfelsőbb Atyához. Amíg valaki nem tudatosítja magában azt, hogy: „Atyám adta nekem ezt, hogy kedvemet leljem benne, hogy ez az enyém, de valójában az atyához tartozik…” Ez a Kṛṣṇa-tudatú gondolkodás. Ezt hívják Kṛṣṇa-tudatnak.

Így tehát azok, akik Kṛṣṇa-tudatúak, teljességgel tudatosak arról, hogy „semmi nem tartozik hozzám. Minden az Övé…” Īśāvāsyam idam sarvaṁ yat kiñca (Iso mantra 1). „Még a legapróbb dolog, még az atom is Istenhez tartozik. Nem én vagyok a tulajdonos. ” Ha ezt valaki megérti, akkor szabaddá válik. Ez le van írva a Bhagavad-gītāban:

mam ca yo 'vyabhicarena
bhakti-yogena sevate
sa gunan samatityaitan
brahma-bhuyaya kalpate
(BG 14.26)

A rabság a guṇamayī māya, megkötözve az anyagi természet három kötőereje által. Ez a rabság. Ám ha valaki elmerül az odaadó szolgálatban, nincs már megkötözve, mert a dolgokat úgy látja, ahogyan azok vannak. Tehát… Ahogy én külföldi vagyok és… Tehát eljöttem az országotokba. Ha azt állítom: „Ez az ország az enyém,” akkor abból baj lesz. Ha azonban tudom, hogy csak látogatóba jöttem vagy külföldiként érkeztem ide, akkor semmi baj. Szabadon mozoghatok. Megkaphatom az Egyesült Államok kormányának összes szolgáltatását. Gond nélkül. Hasonlóképpen, utazóként érkezünk ebbe az anyagi világba, látogatóként, és ha azt állítjuk, hogy „ez az anyagi világ hozzám tartozik” vagy emberek egy csoportja, vagy akár nemzetek csoportja, az már tudatlanság.

Tehát a Kṛṣṇa-tudat mozgalma azt jelenti, hogy szüntessük meg ezt a tudatlanságot, hogy felvilágosítsuk az embereket arról, hogy: „semmi nem tartozik hozzátok. Minden Istenhez tartozik.” Itt van az általános folyamat, a lemondás folyamata, amiről Yudhiṣṭhira Mahārāja azt mondja… Ahogy már elmagyaráztam, túlságosan belemerülünk az ahaṅkāra fogalmába: „ez a test vagyok és bármi, ami ezzel a testtel kapcsolatos, az enyém.” Ez illúzió, moha. Ezt hívják mohának vagy illúziónak. Janasya moho 'yam. Moha azt jelenti: illúzió. Mindez illúzió csupán. Mi ez az illúzió? Ahaṁ mameti (SB 5.5.8): „Ez a test vagyok és bármi, ami ezzel kapcsolatos, az enyém.” Ezt hívják mohának, illúziónak. A test nem tartozik az emberhez, mert a testünket Isten ajándékozza nekünk, a karmánk alapján. Ahogy a bérleti díjat fizeti valaki, és a főbérlő kiadja neki a lakást. A lakás nem tartozik a bérlőhöz. Ez tény. Ha ötszáz dollárt fizetsz hetente, ennyiért már egészen szép lakást kaphatsz. Ha huszonöt dollárt fizetsz, akkor egy másfajtát kapsz. Ehhez hasonlóan, különböző testtel rendelkezünk. Mindenkinek valamilyen más teste van. Ez az ő lakása. Voltaképpen egy lakásról beszélhetünk, mert ebben a testben élek. De nem ez a test vagyok. Ez a Bhagavad-gītā utasítása. Dehino 'smin yathā dehe (BG 2.13). Asmin dehe, itt a dehi, a bérlő, nem pedig a tulajdonos. Bérlő. Bármilyen lakásról legyen szó, a bérlő egy személy, a tulajdonos pedig egy másik személy. Hasonlókép,p ez a lakás, ez a test. Én vagyok a lélek, a bérlő. Bérlem a lakást a fizetésnek vagy a karmának megfelelően.