HU/BG 10.8

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


8. VERS

अहं सर्वस्य प्रभवो मत्तः सर्वं प्रवर्तते ।
इति मत्वा भजन्ते मां बुधा भावसमन्विताः ॥८॥
ahaṁ sarvasya prabhav
mattaḥ sarvaṁ pravartate
iti matvā bhajante māṁ
budhā bhāva-samanvitāḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

aham – Én; sarvasya – mindennek; prabhavaḥ – származásának forrása; mattaḥ – Tőlem; sarvam – minden; pravartate – árad; iti – így; matvā – tudván; bhajante – odaadóan imádnak; mām – Engem; budhāḥ – a műveltek; bhāva-samanvitāḥ – nagy figyelemmel.

FORDÍTÁS

Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak, minden Belőlem árad. A bölcsek, akik tudva tudják ezt, odaadóan szolgálnak és teljes szívből imádnak Engem.

MAGYARÁZAT

A művelt bölcs, aki behatóan tanulmányozta a Védákat, s olyan hiteles forrástól tett szert tudására, mint az Úr Caitanya, valamint tudja, hogyan alkalmazza ezeket az ismereteket, megérti, hogy Kṛṣṇa az eredete mindennek, a lelki és az anyagi világokban egyaránt, s így rendíthetetlenné válik a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálatában. Egyetlen ostoba ember és semmilyen képtelen magyarázat nem térítheti le útjáról. Valamennyi védikus írás egyetért abban, hogy Kṛṣṇa az eredete Brahmānak, Śivának és az összes többi félistennek. Az Atharva-vedában (Gopāla-tāpanī-upaniṣad 1.24) ez áll: yo brahmāṇaṁ vidadhāti pūrvaṁ yo vai vedāṁś ca gāpayati sma kṛṣṇaḥ. „Kṛṣṇa volt az, aki kezdetben Brahmāt a védikus tudományra tanította, s aki a múltban elterjesztette a védikus tudást.” A Nārāyaṇa-upaniṣad (1) pedig így ír: atha puruṣo ha vai nārāyaṇo ’kāmayata prajāḥ sṛjeyeti. „Aztán az Istenség Személyisége, Nārāyaṇa élőlényeket kívánt teremteni.” Nārāyaṇād brahmā jāyate, nārāyaṇād prajāpatiḥ prajāyate, nārāyaṇād indro jāyate, nārāyaṇād aṣṭau vasavo jāyante, nārāyaṇād ekādaśa rudrā jāyante, nārāyaṇād dvādaśādityāḥ – folytatja az upaniṣad. „Nārāyaṇától született Brahmā, Nārāyaṇától születtek meg az ősatyák, Nārāyaṇától született Indra, Nārāyaṇától született a nyolc vasu, Nārāyaṇától született a tizenegy rudra, és Nārāyaṇától jött világra a tizenkét āditya.” Ez a Nārāyaṇa Kṛṣṇa egyik kiterjedése.

A Védák azt is kijelentik: brahmaṇyo devakī-putraḥ. „Devakī fia, Kṛṣṇa a Legfelsőbb Személyiség” (Nārāyaṇa-upaniṣad 4). Aztán pedig azt olvashatjuk: eko vai nārāyaṇa āsīn na brahmā na īśāno nāpo nāgni-somau neme dyāv-āpṛthivī na nakṣatrāṇi na sūryaḥ. „A teremtés kezdetén csak a Legfelsőbb Személyiség, Nārāyaṇa létezett. Nem létezett sem Brahmā, sem Śiva, nem volt sem víz, sem tűz, sem hold; nem volt föld és nem volt menny; nem voltak csillagok az égen, s nem volt nap sem” (Mahā-upaniṣad 1.2). A Mahā-upaniṣadból azt is megtudhatjuk, hogy az Úr Śiva a Legfelsőbb Úr homlokából született. Ezért a Védák azt mondják, hogy a Legfelsőbb Urat, Brahmā és Śiva teremtőjét kell imádni.

A Mokṣa-dharmában Kṛṣṇa szintén így szól:

prajāpatiṁ ca rudraṁ cāpy
aham eva sṛjāmi vai
tau hi māṁ na vijānīto
mama māyā-vimohitau

„Az ősatyákat, Śivát és a többieket mind Én teremtettem, bár ők ezt nem tudják, mert illúziókeltő energiám megtéveszti őket.” A Varāha-purāṇában is ez áll:

nārāyaṇaḥ paro devas
tasmāj jātaś caturmukhaḥ
tasmād rudro ’bhavad devaḥ
sa ca sarva-jñatāṁ gataḥ

„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Nārāyaṇa. Tőle született Brahmā, akitől Śiva született.”

Az Úr Kṛṣṇa minden teremtmény forrása, akit minden dolog legvégső ható okának neveznek. Ő mondja: „Mivel minden Tőlem származik, Én vagyok az eredeti forrása mindennek. Minden az Én irányításom alatt áll, de Felettem nincs senki.” Kṛṣṇán kívül nincs másik legfelsőbb irányító. Aki mindezt megérti Kṛṣṇával kapcsolatban egy hiteles lelki tanítómester segítségével, a védikus írások alapján, az minden energiáját a Kṛṣṇa-tudat végzésére fordítja, és valóban műveltté válik. Hozzá képest mindenki más, aki nem ismeri Kṛṣṇát úgy, ahogy van, ostoba. Csak egy ostoba vélheti Kṛṣṇát közönséges lénynek. A Kṛṣṇa-tudatú embernek nem szabad hagynia, hogy az ostobák megzavarják. El kell kerülnie a Bhagavad-gītā hamis magyarázatait és értelmezéseit, s elszántan, rendületlenül kell haladnia a Kṛṣṇa-tudat útján.