HU/BG 8.6

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


6. VERS

यं यं वापि स्मरन्भावं त्यजत्यन्ते कलेवरम् ।
तं तमेवैति कौन्तेय सदा तद्भावभावितः ॥६॥
yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ
tyajaty ante kalevaram
taṁ tam evaiti kaunteya
sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yam yam – bármilyenre; vā api – egyáltalán; smaran – emlékezve; bhāvam – természetre; tyajati – elhagyja; ante – a végén; kalevaram – ezt a testet; tam tam – hasonlót; eva – bizony; eti – kap; kaunteya – ó, Kuntī fia; sadā – mindig; tat – arra; bhāva – a létállapotra; bhāvitaḥ – emlékezve.

FORDÍTÁS

Ó, Kuntī fia! Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.

MAGYARÁZAT

Ez a vers elmagyarázza, hogyan történik a testcsere a halál válságos pillanatában. Aki élete végén Kṛṣṇára gondolva hagyja el a testét, eléri a Legfelsőbb Úr transzcendentális természetét. Az azonban nem igaz, hogy aki nem Kṛṣṇára gondol, szintén eljut e transzcendentális szintre. Ezt nagyon jól meg kell jegyeznünk. Hogyan hagyhatja el a testét az ember a megfelelő elmeállapotban? Bharata Mahārāja nagyszerű személyiség volt, halála pillanatában mégis egy őzre gondolt, s így következő életében egy őztestbe került. Noha őzként is vissza tudott emlékezni előző élete tetteire, el kellett fogadnia ezt az állati testet. Az ember elmeállapotát a halál pillanatában természetesen azok a gondolatok határozzák meg, melyek élete során foglalkoztatták. A következő életet tehát a jelenlegi lét teremti meg. Ha valaki életében a jóság kötőerejének hatása alatt állt, s mindig Kṛṣṇára gondolt, akkor élete végén is emlékezni tud majd Kṛṣṇára. Ez segíti majd abban, hogy elérje Kṛṣṇa transzcendentális természetét. Ha valaki transzcendentálisan elmerül Kṛṣṇa szolgálatában, következő teste transzcendentális (lelki) test lesz, nem pedig anyagi. A Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare éneklése a legjobb módszer, amelynek segítségével az ember élete végén sikeresen változtathatja meg létállapotát.