HU/Prabhupada 0185 - Nem szabad, hogy megzavarjanak bennünket ezek az éteri kölcsönhatások



Lecture on SB 3.26.35-36 -- Bombay, January 12, 1975

Ne akadj fenn a vallásos rendszeren. Szükség van rendszerre, feltéve, ha fejlődsz a Legfelsőbb megismerésében. Ám ha egyszerűen követed a rendszert, de nem lépsz előre a Legfelsőbb megismerése terén, akkor az - a Srímad-Bhágavatam vagy a védikus felfogás szerint – nem más, mint a munka szeretete. Annak nincs értéke. Bhágavata ezért azt mondja: „Ez az első osztályú vallási rendszer.” Nem számít, minek hívod, hindunak, muszlimnak, kereszténynek vagy Buddhának. „Az az első osztályú vallás, ami segít Adhóksadzsa megismerésében.” Adhóksadzsa Krisna egy másik neve. Adhóksadzsa azt jelenti: olyan téma, amit nem tudsz megérteni pusztán elmebeli spekulációval, vagy tapasztalati úton szerzett tudás által, kísérletezések összegzésének eredményeképp. Ezt nevezik adhóksadzsának. Adhah-kritam aksadzsam dnyánam jatra. Tehát adhók… Adhóksadzsát kell megközelítenünk. A tudásnak több szintje létezik: pratjaksa, paróksa, aparóksa, adhóksadzsa, aprákrita. Az anyagi természet felett álló aprákritát, transzcendenst kell megközelítenünk. Adhóksadzsa van majdnem a legközelebb. Aztán ott van az alacsony szintű tudás: pratjaksa, paróksáparóksa. Ezekkel a kanistha-adhikári rendelkezik.

arcāyām eva haraye
pūjāṁ yaḥ śraddhayehate
na tad-bhakteṣu cānyeṣu
sa bhaktaḥ prākṛtaḥ smṛtaḥ
(Bhág. 11.2.47.)
(„Azt, aki nagy hittel imádja a múrtit a templomban, de nem tudja, hogyan kell viselkedni a bhaktákkal vagy az emberekkel általában, prákrita-bhaktának, kanistha-adhikárinak nevezik.”)

A prákrita [kezdő] szint tehát a pratjaksa tudás, a közvetlen tapasztalat. Majd a paramparától származó tudás. Pratjaksa, paróksa, aztán aparóksa, az önmegvalósítás, utána adhóksadzsa, aprákrita. A Krisna-tudat tehát aprákrita tudás. Krisna megértésének legmagasabb szintje az aprákrita tudás. Amíg el nem jutunk az adhóksadzsa tudásig, ott vannak a szabályozó elvek. A szabályozó elveket szigorúan követnünk kell. Aprákrita tudása pedig a paramahamszának van. Azt rága-bhaktinak hívják. Ezeket a szinteket, pratjaksa, paróksa, úgy nevezik, hogy viddhi-bhakti. Csakhogy viddhi-bhakti nélkül nem érheted el a rága-bhakti szintet, hiába az a célod. Rágánuga: Vrindávana bhaktáinak a példáját követni. Ezt hívják rága-bhaktinak. Krisna közvetlen társaiét. Nem arról van szó, hogy Krisna közvetlen társaivá válhatunk, de Krisna örök társai nyomdokaiban járva eljuthatunk a rága-bhakti szintjére. Ezt hívják para-bhaktinak. Erre a para-bhaktira van szükség.

brahma-bhūtaḥ prasannātmā
na śocati na kāṅkṣati
samaḥ sarveṣu bhūteṣu
mad-bhaktiṁ labhate parām
(Bg. 18.54.)
„Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végezhet Nekem.” (Bhág. 18.54.)

Ez a Krisna-tudatú mozgalom fokozatosan emel fel minket a rága-bhakti vagy para-bhakti szintjére. Ott pedig az élet sikeres. Ezért hát ne zavarjanak meg bennünket ezek a természetfeletti beavatkozások. Ahogy itt az áll: „A lágyság és a keménység, a hideg és a hő.” (Bhág. 3.26.36.) Ezek a dolgok zavarnak bennünket. Tegyük fel, hogy a földön fekszünk. Ami kathinatvam, azaz nagyon kemény. Ám ha kapunk egy párnát vagy egy jó matracot, az mridutvam. Hasonlóképp a sítósana. A vizet néha nagyon hidegnek, néha nagyon forrónak érezzük. Ugyanaz a víz; de a természetfeletti beavatkozásnak köszönhetően más helyzetbe, állapotba kerül. És ha megérintjük, fájdalmat vagy élvezetet okoz. A bőr az érintés szerve. Ahhoz, hogy tökéletesen megértsük: „Nem ez a test vagyok.”, ennek a megvalósítása (átmánubhúti) is szükséges.

Amennyire fejlődünk a lelki tudatban, annál inkább megszilárdulunk az önvalóban. Ezt sthita-pradnyának nevezik. Akkor nem zavarodunk meg. Viszont gyakorolnunk kell, hogy ne zavarjanak meg bennünket ezek a körülmények, vagy természetfeletti beavatkozások. Gyakorolnunk kell. Mert, mint szellemi lelkek (aham brahmászmi), nem ide tartozunk. „Nem tartozom az anyagi világhoz, de már hozzászoktam, ezért gyakorlatok végzésével kell lelki helyzetbe kerülnöm.” A gyakorláshoz pedig tolerancia kell. Ezt hívják bhadzsannak, szádhanának, vagy tapaszjának, lemondásnak, vezeklésnek, toleranciának. Dolgok, amelyek nem mi vagyunk, ám valahogy azonosítottuk magunkat az anyaggal és annak gyakorlása, hogy újból lelki helyzetbe kerüljünk, azt a toleranciát hívják tapaszjának. Ezt jelenti a tapaszja. Tapah: fájdalom, önként vállalt fájdalom.