HU/Prabhupada 0297 - Annak, aki szeretné megérteni az Abszolút Igazságot, szüksége van egy lelki tanítómesterre



Lecture -- Seattle, October 4, 1968

A mi folyamatunkban: ādau gurvāśrayaṁ sad-dharma pṛcchāt. Az embernek el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómestert és tudakozódnia kell tőle: sad-dharma pṛcchāt. Hasonlóképpen, a Śrīmad-Bhāgavatam azt mondja: jijñāsuḥ śreya uttamam. „Annak, aki szeretné megérteni az Abszolút Igazságot, szüksége van egy lelki tanítómesterre.” Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). Jijñāsuḥ azt jelenti: kíváncsi; aki kérdéseket tesz fel. A tudakozódás természetes. Csakúgy, mint egy gyermek: ahogy fejlődik az életben, a szüleitől így kérdezősködik: „Apa, ez mi? Anya, ez mi? Mi ez? Mi ez?” Ez helyes. Egy fiú, aki kérdéseket tesz fel, azt jelenti, hogy nagyon intelligens. Tehát nekünk, intelligensnek és érdeklődőnek kell lennünk, jijñāsā. Brahma-jijñāsā. Ezt az életet arra kell fordítani, hogy megértsük, megtudjuk kicsoda Isten, brahma-jijñāsā. Akkor az életünk sikeres lesz. Athāto brahma jijñāsā. És megannyi kérdés, kutatás, érdeklődés és megértés, felismerés, ráeszmélés után, mi minden ok legvégső oka? Ezt leírja a Bhagavad-gītā: bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate (BG 7.19). Sok-sok születés után, amikor az ember valóban bölccsé válik, elsajátítva az igazi tudást, akkor mi történik? Bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate: Kṛṣṇa ezt mondja: „Ő átadja magát Nekem.” Miért? Vāsudevaḥ sarvam iti. Mert megérti, hogy Vasudeva, Kṛṣṇa, minden ok legvégső oka. Sa mahātmā su-durlabhaḥ. De az ilyen hatalmas lélek, aki mindezt megérti, nagyon ritka. Ezért a Caitanya-caritāmṛta azt mondja: sei bado catura: az ilyen lélek nagyon intelligens.

Tehát ez az intelligens ember definíciója. Tehát, ha intelligensek akarunk lenni, akkor el kell fogadnunk a folyamatot, mely által azzá válhatunk. De másrészről, ha valóban intelligensek vagyunk, akkor miért nem fogadjuk el a Kṛṣṇa-tudatot azonnal és válunk intelligensé? Anélkül, hogy elfogadnátok a folyamatot… Ezt maga a legnagylelkűbb inkarnáció, az Úr Caitanya kínálja fel nektek. Ő maga kínálja fel nektek: kṛṣṇa-prema-pradāya te (CC Madhya 19.53). A Kṛṣṇa iránti szeretet adja nekünk. Rūpa Gosvāmī a hódolatát ajánlotta az Úr Caitanyának, namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te: „Ó, kedves Úr Caitanya, Te vagy a legkönyörületesebb és legnagylelkűbb inkarnáció. Miért? Mert Te közvetlenül a Kṛṣṇa iránti szeretetet adod át. A Kṛṣṇa iránti szeretetet, melyet sok-sok születés után sem lehet elérni, Te most mégis oly olcsón adod: »Fogadd el azonnal!«” Namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya. Megértették, hogy: „Te Kṛṣṇa vagy”; bárki nem lett volna rá képes, hogy átadja a Kṛṣṇa-premát, a Kṛṣṇa iránti szeretetet, ilyen olcsón. „Te Kṛṣṇa vagy, Neked megvan hozzá a hatalmad.” És Ő valóban ilyen. Kṛṣṇa nem adta át a Kṛṣṇa-premát, a Kṛṣṇa iránti szeretet, amikor személyesen eljött és elbeszélte a Bhagavad-gītāt. Ő csak annyit mondott: „Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem!” (BG 18.66) De az emberek félreértették Őt. Ezért Kṛṣṇa eljött bhaktaként és felajánlotta a Kṛṣṇa-premát az emberiségnek. Tehát az a kérésünk mindenkihez, hogy fogadja el ezt a Kṛṣṇa-tudatú mozgalmat, és érezni fogja, hogy: „Többé nem akarok semmi mást. Elégedett vagyok, teljesen elégedett.”

Köszönöm szépen.