HU/Prabhupada 0334 - Az élet igazi szükséglete, hogy a lelkünk kényelmét biztosítsuk



Lecture on SB 1.8.33 -- Los Angeles, April 25, 1972

A testi kényelem nem fog megmenteni. Tegyük fel, hogy valaki nagyon jó helyzetben van. Ez azt jelenti, hogy nem fog meghalni? Meg fog halni. Attól, hogy kényelemben élsz nem élsz örökké. A rátermettebb életben marad. Létért folytatott küzdelem. Amikor csak a testünkkel foglalkozunk, azt dharmasya glāniḥnak, szennyezettnek nevezik. Az embernek tudnia kell, hogy mi a test- és mi a lélek szükséglete. Az élet igazi szükséglete, hogy a lelkünk kényelmét biztosítsuk. És a lelket nem lehet kielégíteni anyagi eszközökkel. Mert a lélek nem anyagi, a léleknek lelki táplálékot kell adni. Ez a lelki táplálék a Kṛṣṇa-tudat. Ha a léleknek lelki táplálékot adsz...

Vannak ételek, amit akkor kell adunk ha valaki beteg, étrend és gyógyszer. Mindkét dolog szükséges. Ha csak gyógyszert adsz de helytelenül táplálkozol, akkor nem lesz túl eredményes. Mindkettő szükséges. A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom célja, hogy ételt, tehát táplálékot és orvosságot adjon a léleknek. A gyógyszer a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra. Bhavauṣadhāc chrotra-mano-'bhirāmāt ka uttamaśloka-guṇānuvādāt pumān virajyeta vinā paśughnāt (SB 10.1.4). Parīkṣit Mahārāja ezt mondta Śukadeva Gosvāmīnak: „A Bhāgavata elbeszélés amit át készülsz adni nekem, nem mindennapos dolog.” Nivṛtta-tarṣair upagīyamānāt. Ez a Bhāgavata elbeszélés olyan személyek számára élvezetes akik nivṛtta-tṛṣṇāk. Tṛṣṇā, tṛṣṇā azt jelenti vágyakozás. Az anyagi világban mindenki vágyakozik, vágyakozik. Aki felszabadul ebből a vágyakozásból, az megtudja ízlelni a Bhāgavatát, hogy milyen ízletes. Ez egy ilyen dolog. Nivṛtta-tarṣaiḥ... Hasonlóképpen a bhāgavata azt is jelenti, a Hare Kṛṣṇa mantra szintén bhāgavata. Bhāgavata azt jelenti, hogy minden ami kapcsolatban a Legfelsőbb Úrral. Azt bhāgavatának hívják. A Legfelsőbb Urat pedig Bhagavānnak hívják. Bhagavata-śabda és bármi ami az Úrral kapcsolatos, minden bhagavata-śabda, átalakul bhāgavata-śabdává.

Parīkṣit Mahārāja azt mondta, hogy a Bhāgavata izét az személy ízlelheti meg, aki már nem vágyakozik az anyagi élvezetekre. Nivṛtta-tarṣair upagīyamānāt. Mi szükség megízlelnünk efféle dolgokat? Bhavauṣadhi. Bhavauṣadhi, mert ez a gyógyír a születés-halál betegségre. Bhava azt jeleni „válj”. A mi... A jelen korban az emberek betegek. Ezek a gazemberek nem tudják milyen a beteg állapot, és milyen az egészséges. Nem tudnak semmit. És mégis nagy tudósokként és filozófusokként tüntetik fel magukat. Nem azt kutatják, hogy „Nem akarok meghalni. Miért vagyok mégis erre kényszerítve?” Nincs ilyen kutatás. Sem bármilyen megoldás. És mégis tudósnak nevezik őket. Miféle tudósok? A tudomány az jelenti, hogy nő a tudásod, és ezáltal az élet nyomorúságán képes vagy enyhíteni, minimalizálni. Ez a tudomány. Máskülönben mi ez a tudomány? Csak megígérik: „Majd a jövőben.”. „De most mit tud adni uram?” „Most, épp most úgy szenvedsz ahogy, szenvedj csak tovább. A jövőben fel fogunk találni néhány vegyi anyagot.” Nem. Tulajdonképpen ātyantika-duḥkha-nivṛtti. Ātyantika, végső. Ātyantika azt jelenti, hogy végső. Duḥkha azt jelenti szenvedés. Az emberi életnek ez a célja. Nem tudják mi az ātyantika-duḥkha. Duḥkha azt jelenti, szenvedés. Ātyantika-duḥkha le van írva a Bhagavad-gītāban. „Itt van az ātyantika-duḥkha, uram.” Az mi? Janma-mṛtyu-jarā-vyādhi (BG 13.9). Az a születés, a halál, az öregkor és a betegség.