HU/Prabhupada 0404 - Fogadd el a Krisna-tudat kardját, és próbáld hittel hallgatni

Előző oldal - videó 0403

Következő oldal - videó 0405

Lecture on SB 1.2.16 -- Los Angeles, August 19, 1972

Tehát śuśrūṣoḥ, śuśrūṣoḥ śraddhadhānasya (SB 1.2.16). Azok, akik hittel hallanak, śraddhadhāna… Ādau śraddhā. Hit nélkül nem érhetsz el fejlődést. Ez a lelki élet kezdete. Ādau śraddhā. „Ó, itt tevékenykednek a Kṛṣṇa-tudatú hívők. Ez nagyon jó. Szépen beszélnek.” Az emberek dicsérik a tevékenységeinket. Ha megtartjuk a minőséget, az emberek értékelni fogják. Ezt úgy hívják: śraddhā. Ezt az elismerést úgy nevezik: śraddhā, śraddhadhānasya. Még ha valaki nem is csatlakozik, de azt mondja: „Ó, ez nagyon szép, ez nagyon… Ezek jó emberek.” Néha az újságok azt írják: „Ezek a Kṛṣṇa-tudatú emberek nagyon kedvesek. Lehetnének még többen.” Ezt mondják. Az efféle elismerés emeli az adott személyt. Még ha nem is hall, nem is jön, csak egyszerűen azt mondja: „Ez nagyon jó. Igen.” Mint, ahogy a kisgyerekek, kisbabák, ők is értékelik, próbálnak felállni a karatallal. Értékelik. Már az életük kezdetétől fogva értékelik. „Ez jó.” Tudja vagy nincs tisztában vele, nem számít. Csak azzal, hogy értékeli, kapcsolatba kerül a lelki élettel. Ez annyira szép. Śraddhā. Ha nem ellenkezik, hanem csak elismeri: „Ó, olyan jól csinálják…” Tehát, fejlődni a lelki életben azt jelenti, hogy fejlődni az elismerésben. Ennyi az egész. De az elismerésnek is vannak szintjei.

Tehát, śuśrūṣoḥ śraddhadhānasya vāsudeva-kathā-ruciḥ. Ez a vers elmagyarázza: yad anudhyāsinā yuktāḥ. Az embernek el kell foglalnia magát, állandó gondolatokkal. Ez a kard. Ragadd meg a Kṛṣṇa-tudat e kardját. Akkor szabaddá válsz. Ez a kard szétvágja a csomót. Szóval… Hogyan jutunk hozzá ehhez a kardhoz? Arról a folyamatról van itt szó, hogy egyszerűen hittel próbálj hallani. Akkor megkapod a kardot. Ennyi az egész. Ez a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom valóban terjed. Egymásután kapjuk a kardokat, pusztán a hallás útján. New Yorkban indítottam útjára ezt a mozgalmat. Mindannyian tudjátok. A valóságban egyetlenegy kardom sem volt. Csakúgy, mint néhány vallásos rendszerben, az egyik kézben a szentírást tartják, míg a másikban a kardot: „Vagy elfogadod ezt a szentírást, vagy levágjuk a fejed.” Ez is prédikálás. Nekem is volt kardom, de nem ilyen kard. Ez a kard – esélyt adni az embereknek a hallásra. Ez minden.

Vāsudeva-kathā-ruciḥ. Amint megkapja valaki a ruciḥ-t… Ruciḥ. Ruciḥ azt jelenti: íz. „Ó, itt Kṛṣṇáról beszélnek, nagyon jó. Hadd halljam és is.” Azonnal megkapod a kardot. Már a kezedben is van. Vāsudeva-kathā-ruciḥ. De kitől jön a ruciḥ? Ez az íz? Mert, ahogy már annyiszor kifejtettem, az íz olyan, mint a kandiscukor. Mindenki tudja, hogy nagyon édes, de, ha olyan embernek adsz belőle, aki sárgaságban szenved, keserűnek fogja érezni. Mindenki tudja, hogy a kandiscukor édes, de az adott ember, aki ebben a betegségben, a sárgaságban szenved, a kandiscukrot nagyon keserűnek fogja érezni. Ezt mindenki tudja. Ez tény.

Tehát a ruciḥ-t, a hallásból származó ízt, vāsudeva-kathā, kṛṣṇa-kathā, az anyagi betegségben szenvedő ember nem képes megízlelni. Ezt a ruciḥ-t, ezt az ízt. Ahhoz, hogy megkapjuk ezt az ízt, a következő dolgokat kell tenni. Miket is? Az első dolog az elismerés: „Ó, ez nagyon szép.” Ādau śraddhā, śraddadhāna. Szóval, śraddhā, az elismerés a kezdet. Azután a sādhu-saṅga (CC Madhya 22.83). Majd lehet variálni: „Rendben, ezek az emberek Kṛṣṇáról beszélgetnek és énekelnek. Odamegyek hozzájuk, többet szeretnék hallani.” Ez a sādhu-saṅga. A bhakták, társuljanak velük. Ez a második lépcső. A harmadik lépcső a bhajana-kriyā. Amikor valaki szépen társul, akkor érezni fogja: „Miért ne legyek tanítvány?” Mindig kapunk felkérést: „Prabhupāda, ha lennél olyan kedves, fogadj el tanítványodnak.” Ez a bhajana-kriyā kezdete. Bhajana-kriyā azt jelenti, hogy az ember az Úr szolgálatával foglalja el magát. Ez a harmadik fejlődési szakasz.