HU/Prabhupada 0441 - Krisna a Legfelsőbb és mi vagyunk az örök töredék részei
Lecture on BG 2.8-12 -- Los Angeles, November 27, 1968
Egy bhakta: „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a Legfelsőbb Egyén, és Arjuna, az Úr örök társa, valamint az ott összesereglett összes király is egyéni, örök személyek. Nem arról van szó, hogy nem léteztek mint egyének a múltban, és nem maradnak örökkévaló személyek. Egyéniségük létezett a múltban is, és folytatódik a jövőben is, megszakítás nélkül. Ezért nincs értelme bánkódni semelyik egyéni élőlényért sem. A Māyāvādī vagy személytelen elmélet szerint a felszabadulás után az egyéni lélek, megszabadulván māyā, vagyis az illúzió burkától beleolvad a személytelen Brahmanba, elveszítve egyéni létezését..."
Prabhupāda: A Māyāvādī elmélet szerint ez az egyéniség māyā, illúzió. Tehát az ő nézetük szerint a lélek, az egész lélek egy töredék. Az ő elméletük a ghaṭākāśa poṭākāśa. A ghaṭākāśa poṭākāśa azt jelenti... Mint az égbolt. Az égbolt egy hatalmas, személytelen kiterjedés. Egy edényben, egy vizeskancsóban, egy korsóban, ami le van zárva... Nos, a kancsón belül is ott van egy kis tér. És amint a korsó eltörik, a kinti, nagyobb tér és a benti kicsi tér összekeveredik. Ez a Māyāvāda elmélet. De ez az analógia nem alkalmazható. Az analógia a hasonlóságon alapul, ez az analógia törvénye. Az teret nem lehet összehasonlítani... A korsón belüli kicsi teret nem lehet egy élőlényhez hasonlítani. Ez anyagi, anyagból való. A tér anyag, az egyéni létező pedig lélek. Hogyan is mondhatnánk? Ahogy egy kicsi hangya is lélek. Megvan az egyénisége. De egy hatalmas élettelen kőnek, dombnak vagy hegynek nincs egyénisége. Tehát az anyag nélkülözi az egyéniséget. A léleknek van egyénisége. Tehát ha a hasonlóság nincs meg, nem beszélhetünk analógiáról. Ez az analógia törvénye. Nem lehetséges tehát párhuzamot vonni anyag és lélek között. Ezért ez a fajta analógia megtévesztő. Ghaṭākāśa poṭākāśa. Van más bizonyíték is a Bhagavad-gītāban. Kṛṣṇa azt mondja: mamaivāṁśo jīva-bhūta (BG 15.7). „Az egyéni lelkek az Én szerves részeim." Jīva-loke sanātanaḥ. És örökkévalók. Ez azt jelenti, hogy örökké a részeim. Akkor mikor... Hogyan is lehetne ezt a Māyāvāda elméletet igazolni, miszerint māyā miatt, māyā burkában jelenleg egyéniek, különállóak, amikor azonban māyā burkából kiszabadulnak, összekeverednek, ugyanúgy, mint a korsóban lévő kicsiny tér és a kinti nagy tér? Ez az analógia logikai szempontból is megtévesztő, csakúgy, mint a hiteles védikus nézőpontból. Az élőlények örökké töredék részek. Sok más bizonyíték is található a Bhagavad-gītāban. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy a lelket nem lehet feldarabolni. Ha tehát valaki azt állítja, hogy māyā, az illúzió burkában a lélek töredékké válik, az nem lehetséges. Nem lehet elvágni. Mint ahogy valaki egy nagy darab papírt kis részekre vág, az azért lehetséges, mert anyagról van szó. Lelki értelemben ez lehetetlen. A lélek szempontjából, a részek örökkévalóan részek maradnak, a Legfelsőbb pedig a Legfelsőbb. Kṛṣṇa a Legfelsőbb és mi vagyunk az örök töredék részei. Ezeket a dolgokat több helyen is nagyon szépen elmagyarázza a Bhagavad-gītā. Kérlek benneteket, mindnyájan tartsatok magatoknál egy példányt ebből a Bhagavad-gītāból, mindannyian, és olvassátok figyelmesen! Jövő szeptemberben vizsga lesz. Természetesen önkéntes alapon. De azért azt kérem, készüljetek fel szeptemberre. És aki sikeresen levizsgázik, megkapja a Bhakti-śāstrī-címet. Már kiosztottátok... Jó, menjünk tovább!
Egy bhakta: „Az az elmélet, miszerint a lélek egyénisége csak a feltételhez kötött létben van, nem helytálló. Kṛṣṇa világosan kijelenti, hogy az Úr egyénisége és másoké is megmarad a jövőben is... "
Prabhupāda: Kṛṣṇa sohasem mondja azt, hogy a felszabadulás után ezek az egyéni lelkek eggyé válnak a Legfelsőbb Lélekkel. Kṛṣṇa sohasem mondja ezt a Bhagavad-gītāban.