HU/Prabhupada 0442 - A keresztény tanítások szerint az ember így imádkozik Istenhez: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma

Előző oldal - videó 0441

Következő oldal - videó 0443

Lecture on BG 2.8-12 -- Los Angeles, November 27, 1968

Bhakta: „Kṛṣṇa egyértelműen azt mondja, hogy az Úr és mások egyénisége, ahogyan ezt az Upaniṣadok is megerősítik, örökké fog létezni. Kṛṣṇa e kijelentése hiteles.

Prabhupāda: Igen, az Upaniṣadok azt mondják, nityo nityānām. A nitya azt jelenti, örök, és a Legfelsőbb Úr pedig a legfőbb örök, és mi egyéni lelkek is örökek vagyunk. Tehát Ő a vezető az öröklétben. Eko bahūnām... Hogy hogyan Ő a vezető? Eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān. Az az egy, az egyetlen Örök Személy, Ő biztosítja az összes többi örökké létező minden szükségletét. Ezek a dolgok világosan szerepelnek a Védákban. Mi pedig valójában tapasztaljuk. Ahogy a keresztény teológiában az ember elmegy a templomba és imádkozik Istenhez. „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk!” Miért kér Istentől? Természetesen az ateisták most azt tanítják nekik, hogy „Hol a kenyér? Te templomba jársz. Gyere velünk, mi majd adunk neked kenyeret!" Ez a gondolat a Védákban szintén létezik. A Védák azt mondják, eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān. Ez a legfelsőbb örök, Ő látja el és Ő tartja fenn az összes többi örökké létező személyt. És a Biblia is azt írja elő, hogy „Menj, kérd Istentől a kenyered!" Tehát ha nem Isten lenne a fenntartó és az ellátó, miért lenne ott ez az utasítás? Ezért Ő a vezető, Ő a fenntartó. És a Védák egyértelműen kijelentik, hogy ez az a helyzet. Ő a Legfelsőbb. És aki ezt tudja, az békéssé válhat. Ez a Védikus utasítás. Folytasd!

Bhakta: „Kṛṣṇa e kijelentése hiteles, mert Kṛṣṇa nem eshet illúzióba. Ha az egyén...”

Prabhupāda: Igen. A Māyāvādī filozófus azt mondja, Kṛṣṇa e kijelentése, māyāban született: ”Azt mondja, 'Mindenki egyén volt a múltban.' Azt mondja, nem, mert a múltban mindenki egy volt, egy teljes, homogén egység. És māyā hatása által lettünk egyének.” Ha igaz, amit a Māyāvādī mond, akkor Kṛṣṇa egy lenne a feltételekhez kötött lelkek közül. Ő nem... Elvesztené a tekintélyét. Mivel egy feltételekhez kötött lélek nem képes átadni neked az igazságot. Feltételkehez kötött lélek vagyok. Nem tudunk olyasmit mondani, ami abszolút. Tehát Kṛṣṇát Abszolútként fogadjuk el. Vagyis ha a Māyāvādī teóriát elfogajuk, akkor Kṛṣṇa tanítását el kell utasítani. Ha Kṛṣṇát elutasítjuk, akkor nincs szükség arra, hogy Kṛṣṇa könyvét, Bhagavad-gītāt a olvassuk. Ez felesleges, időpazarlás. Amennyiben Ő olyan feltételekhez kötött lélek, mint amilyenek mi vagyunk... Mivel nem fogadhatunk el semmilyen utasítást egy feltételekhez kötött lélektől. A lelki tanítómester, még ha úgy is veszed, hogy ő egy feltételekhez kötött lélek, ő akkor sem a saját véleményét hangoztatja. Ő Kṛṣṇa véleményét mondja. Tehát anélkül... A Védikus elv az, hogy anélkül, hogy valaki megszabadult volna az anyagi kötöttségektől, nem képes nekünk semmilyen tökéletes tudást átadni. A feltételekhez kötött lélek, lehet tudományosan képzett, tanult személy, nem tud nekünk semmiféle tökéletes tudást átadni. Csak az, aki ezek fölött az anyagi törvények fölött áll tud tökéletes tudást átadni. Śaṅkarācārya szintén imperszonalista, de ő elfogadja Kṛṣṇát a legfelsőbb tekintélynek. Sa bhagavān svayaṁ kṛṣṇa. „Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége.” A modern Māyāvādī filozófusok nem mondják el Śaṅkarācāryának ezt a kijelentését. Hogy becsapják az embereket. De Śaṅkarācārya állítása létezik. Bizonyítani tudjuk. Ő elfogadja Kṛṣṇát a legfelsőbb tekintélynek. Sok szép verset írt, melyekkel dicsőíti, imádja Kṛṣṇát. És legvégül azt mondja, bhaja govindaṁ bhaja govindaṁ bhaja govindaṁ mūḍha-mate. „Óóóó, ti ostoba őrültek! A megértésetek nyelvtani szabályoktól függ.” „Ez mind ostobaság!” Bhaja govindam. „Csak imádjátok Govindát!” Bhaja govindaṁ bhaja... Háromszor is mondja. „Csak imádd Govindát!” Bhaja govindaṁ bhaja govindaṁ bhaja govindam. Mint ahogyan Caitanya Mahāprabhu is háromszor mondja, harer nāma harer nāma harer nāma (CC Adi 17.21). Valamit háromszor ismételni azt jelenti, hogy nagy hangsúlyt adsz neki. Épp ahogy mi is időnként mondjuk, hogy „Csináld ezt, csináld ezt, csináld ezt!” Ez azt jelenti, hogy nincs több visszautasítás. Minden stressznek vége. Tehát amint valami háromszorosan van hangsúlyozva, azt jelenti, hogy az a végső. Tehát Śaṅkarācārya azt mondja, bhaja govindaṁ bhaja govindaṁ bhaja govindaṁ mūḍha-mate. Mūḍha, mūḍha ezt már néhányszor elmagyaráztam. A mūḍha azt jelenti, hogy gazember, szamár. Te a nyelvtani megértésedtől függsz, dukṛn karaṇe. Dukṛn, ezek nyelvtani toldalékok és előtagok, pratya és prakaraṇa. Vagyis ettől vagy attól a szótőtől függ a megértésed, és így a jelentést máshogy mutatod be, más jelentést kreálsz. Ez mind ostobaság. Ez a dukṛn karaṇe, a nyelvtani szó-bűvészkedésed a halál pillanatában nem fog megmenteni. Te gazember, csak imádd Govindát, Govindát, Govindát! Ez is Śaṅkarācārya utasítása. Mivel ő bhakta volt, egy nagyszerű bhakta. De úgy csinált, mintha ateista lenne, mert ateistákkal kellett foglalkoznia. Anélkül, hogy ateistának állította volna be magát, az ateista követők nem hallgatták volna meg. Ezért mutatta be egy ideig a Māyāvāda filozófiát. A Māyāvāda filozófiát nem lehet öröknek elfogadni. Az örök filozófia a Bhagavad-gītā. Ez az ítélet.