HU/Prabhupada 0632 - Ha felismerem, hogy nem ez a test vagyok, felülemelkedek a természet három kötőerején

Előző oldal - videó 0631

Következő oldal - videó 0633

Lecture on BG 2.28 -- London, August 30, 1973

Ezért alkotta meg Śaṅkarācārya azt a teóriát, hogy brahma satyaṁ jagan mithyā. A brahman azt jelenti, hogy a lélek a valóság, nem az anyagi megnyilvánulás. Az anyagi megnyilvánulás szerinte természetesen hamis. Mi nem mondjuk, hogy hamis. Azt mondjuk, átmeneti. Tehát ami számunkra a lényeg, hogy nem vagyunk átmenetiek. A testem az átmeneti. Most a testért dolgozok. Ez illúzió. Ahaṁ mameti (SB 5.5.8). Akkor mi a valóság? A valóság az, hogy lelki részecske vagyok, Kṛṣṇa, vagyis Isten pedig a teljes lélek. Ezért Isten szerves részeként kötelességem Őt szolgálni. Ez a lelki élet, a bhakti jóga. Ezt nevezik svarūpának. A Bhagavad-gītā máshol megerősíti, hogy sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate (BG 14.26). Amikor felismerem, hogy nem ez a test vagyok, akkor azonnal felülemelkedek az anyagi természet három kötőerőjén, a sattva-guṇán, a rajo-guṇán, és a tamo-guṇán. Az élet testi felfogásában a három kötőerő egyike befolyásol, és ennek megfelelően cselekszem.

A Bhāgavatában az is benne van, hogy yayā sammohito jīva ātmānaṁ tri-guṇātmakaṁ manute anartham (SB 1.7.5). Mivel elfogadtam ezt a testet, amelyet az anyagi természet három kötőerejének valamelyike hozott létre, és ezzel azonosítom magam, s emiatt hoztam létre olyan sok anarthát. Az anartha nemkívánatos dolgot jelent. Tat-kṛtaṁ cābhipadyate. És miután a testi kapcsolatokban oly sok nem kívánt dolgot hoztam létre, elmerülök abban a gondlatban, hogy „Létezem, ehhez és ehhez a nemzethez tartozom. ezért a kötelességem ezt meg azt tenni a nemzetért vagy a társadalomért, vagy a családért, vagy saját magamért, vagy a feleségemért, a gyerekeimért.” Ez a védikus felfogás szerint csak illúzió. Ahaṁ mameti (SB 5.5.8). Janasya moho 'yam. A moha jelenti az illúziót. Illuzórikus körülményeket hoztam létre, és belebonyolódtam azokba. Ebben a helyzetben vagyok. De a valódi célom az, hogy miként kerüljek ki ebből az illúzióból és jussak el az eredeti tudatosságomhoz, a Kṛṣṇa-tudathoz. A Kṛṣṇa-tudat lelki testet jelent. Amint a lelki testemnek megfelelő módon cselekszem, azt felszabadulásnak nevezik. Ezt akarjuk. Ekkor majd boldogan, a tudás öröklétében élhetek.

Ez a problémám. De az emberek csak az élet testi felfogásáról tanulnak, és problémákat gyártanak, s azért, hogy megoldják e problémákat, bűnös tetteket végeznek. Ahogyan ma reggel beszéltünk az anyaméhben lévő csecsemőtestek megöléséről, az abortuszról. Mivel nem tudjuk, hogy a csecsemő testében ott a lélek... Azt nem lehet megölni. Nem lehet megölni. De azt is elmagyarázzák, hogy aki ismeri a lélek örök mivoltát, nem öl meg senkit, és a lelket sem lehet megölni. De mi problémákat gyártunk. Mivel a lélek menedékre talált ebben a testben, és az úgynevezett orvostudomány azt tanácsolja, hogy pusztítsuk el azt a testet, ez azt jelenti, hogy lekötötté válik. Az a személy, aki javasolja... Egyszer jött ide egy úriember, akinek a felesége orvos, és az a feladata, hogy terhes nőket vizsgál, és tanácsokat ad nekik azzal kapcsolatban, hogy megöljék-e a gyereket, vagy sem. Ez a munkája.