HU/Prabhupada 0638 - Az az első osztályú jógi, aki állandóan Krisnára gondol
Lecture on BG 2.30 -- London, August 31, 1973
Tehát ő mindenben Kṛṣṇát látja. Premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena santaḥ sadaiva hṛdayeṣu vilokayanti (Bs. 5.38). Sadaiva. Az emberek időnként megkérdezik: „Te láttad Istent?” Azok, akik valóban bhakták, fejlett bhakták, ők egyszerűen csak Kṛṣṇát látják, semmi mást. Premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena santaḥ sadaiva hṛdayeṣu (Bs. 5.38). A sadaiva azt jelenti, hogy mindig. Hṛdayeṣu vilokayanti. Yaṁ śyāmasundaram acintya-guṇa-svarūpaṁ govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi. Tehát ez... Minél fejlettebb vagy a Kṛṣṇa-tudatban, annál inkább csak Kṛṣṇát látod. És ha gyakorlottá válsz, hogy mindig Kṛṣṇát lásd, sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ... Yaṁ yaṁ vāpi smaran loke tyajaty ante kalevaram (BG 8.6). Yad yad bhāvam. Ha mindig Kṛṣṇára gondolsz... Ez Kṛṣṇa utasítása is. Manmanā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru (BG 18.65). „Gondolj mindig Rám!” Az az első osztályú jógi, aki állandóan Kṛṣṇára gondol. Yoginām api sarveṣāṁ, mad-gatenāntar-ātmanā, bhajate yo māṁ, sa me yuktatamo mataḥ (BG 6.47). Ő az első osztályú jógi. És bhakta is. Mi már... Máskülönben miért kellene Kṛṣṇára gondolnia? Man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī. Csak a bhakták képesek állandóan Kṛṣṇára gondolni. Man-manā bhava mad-bhaktaḥ. „Mivel a bhaktám vagy, a kötelességed állandóan Rám gondolni!” Ez olyan nehéz feladat? Kṛṣṇát látod a templomban. Minél többet látod Kṛṣṇát, Kṛṣṇa, Kṛṣṇa, Kṛṣṇa, a huszonnégy órás Kṛṣṇa-tudatos elfoglaltság azt jelenti, hogy gyakorlott leszel abban, hogy mindig Kṛṣṇát lásd. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom. Ne felejtsd el Kṛṣṇát még egy pillanatra sem! Ez az útmutatás. Man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru (BG 18.65). Ez a négy dolog. Amikor van múrti a templomban, akkor láthatod, és szerezhetsz valamilyen benyomást. Amikor kimész a templomból, Kṛṣṇát láthatod a szívedben is, ha kifejlődött benned a szeretet Iránta. Máskülönben, hivatalosan eljössz a templomba, de amint... „Ez csak nyűg, hadd felejtsem el!” De ez egy másik dolog. Az egész folyamat azért van, hogy kifejlesszük a Kṛṣṇa iránti szeretetet. Sa vai puṁsāṁ paro dharmo yato bhaktir adhokṣaje (SB 1.2.6). Bhaktir adhokṣaje. Ez az első osztályú vallási rendszer. Ez az első osztályú vallási rendszer. Ez a Kṛṣṇa-tudat az első osztályú, a legmagasabb szintű vallási rendszer. Miért? Mert arra tanítja az embereket, hogy állandóan Kṛṣṇára, a Legfelsőbb Úrra gondoljanak. Szeretettel. Ne csak Rá gondoljanak. Nem tudunk senkire sem gondolni anélkül, hogy szeretnénk. Ha szeretsz valakit, akkor állandóan rá gondolsz. Mint a szerető és a szeretett. Mondjuk van egy fiú és egy lány. Szerelmesek. Mindketten állandóan a másikra gondolnak. „Mikor fogunk újra találkozni, mikor fogunk újra találkozni?” Hasonlóan, man-manā bhava mad-bhaktaḥ. Kṛṣṇa bhaktája lehetsz, állandóan gondolhatsz Kṛṣṇára, feltéve, ha kifejlesztetted a szeretetet Iránta. Premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena (Bs. 5.38). Bhaktival kifejlesztheted a Kṛṣṇa iránti szeretetet. Erre van szükség.