HU/Prabhupada 0649 - Az elme a sofőr. A test a szekér vagy autó

Előző oldal - videó 0648

Következő oldal - videó 0650

Lecture on BG 6.2-5 -- Los Angeles, February 14, 1969

Bhakta: Ötödik vers. „Az embernek az elméje segítségével fel kell szabadulnia, s nem szabad visszaesnie. Az elme a barátja és az ellensége is lehet a feltételekhez kötött léleknek.” (BG 6.5)

Magyarázat: „Az ātmā szó testet, elmét és lelket is jelent, a körülményektől függően. A jóga-rendszerben az elme és a feltételekhez kötött lélek különösen fontos. Mivel az elme áll a jóga-gyakorlat középpontjában, az ātmā itt az elmére utal. A jóga-rendszer célja az elme szabályozása, valamint visszatartása az érzéktárgyaktól. Ez a vers kihangsúlyozza: az elmét úgy kell irányítani, hogy az kiszabadíthassa a feltételekhez kötött lelket a tudatlanság mocsarából.”

Prabhupāda: Az aṣṭāṅga-jóga rendszerben, ebben a nyolcfokú jógarendszerben, a dhyāna és a dhāraṇā arra valók, hogy az elmét irányítás alá vonjuk. Az elme, ha nem vonod irányítás alá az elmét... Azt mondják, kezdetben az embernek a saját elméje segítségével kell felemelnie magát. Az elme a sofőr. A test a szekér vagy autó. Ahogyan hívod a sofőrödet, és megkéred, „Kérem, vigyen a Kṛṣṇa-templomba!” A sofőr oda fog vinni. És ha azt kéred a sofőrtől, hogy „Vigyen kérem abba a kocsmába!” A sofőr oda fog vinni. A sofőr dolga, hogy oda vigyen ahová csak szeretnél menni. Ehhez hasonlóan az elméd a sofőröd. Ha irányítani tudod. De ha a sofőr átveszi a jogosítványt, akkor oda fog vinni, ahová ő akarja. És akkor elvesztél. Akkor a sofőröd az ellenséged. De ha a te utasításod alapján cselekszik, akkor a barátod. Tehát a jóga-rendszer valójában arra való, hogy az elmét úgy irányítsuk, hogy a barátunkként cselekedjen, ne az ellenségünkként.

Valójában az elme az én nevemben cselekszik, mert egy kis függetlenséget kaptam, hiszen a Legfelsőbb szerves része vagyok, aki teljes függetlenséggel rendelkezik, ezért van nekem is egy kevés függetlenségem. Az elme pedig ezt a függetlenséget használja ki. Az elme mondhatja, „Rendben, menjünk el a Kṛṣṇa-templomba!” de az elme azt is mondhatja, hogy „Mi ez az ostobaság? Kṛṣṇa? Menjünk inkább valamilyen klubba!” Tehát az elme vezet téged. Ezért a Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunk célja, hogy az elmét Kṛṣṇára rögzítsük. Ez minden. Csak a barátunkként cselekedhet. Értitek? Nincs lehetősége, hogy egynél több dolognak adjon helyet. Amint Kṛṣṇa bekerült az elmébe, mint amikor süt a nap, ha a Nap látható az égen, nincs helye a sötétségnek. Semmi lehetősége. A Nap jelenlétében nem lehet sötétség. Ehhez hasonlóan, Kṛṣṇa épp olyan, mint a Nap. Tartsátok Kṛṣṇát az elmétekben! Māyā, a sötétség, soha nem lesz képes eljönni. Ez az első osztályú jógarendszer. Ez a jóga tökéletessége. Akinek az elméje olyan erős, hogy nem enged teret semmilyen ostoba gondolatnak, akkor számára mi az esélye a leesésnek? Az elme erős, a sofőr erős. Nem vihet sehova anélkül, hogy te ne vágynál rá.

Az egész jógarendszer célja az, hogy erőssé tegyük az elmét. Hogy ne térjen el a Legfelsőbbtől. Ez a jógarendszer tökéletessége. Sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ (SB 9.4.18). Az embernek rögzítenie kell az elméjét, mint ahogy Ambarīṣa Mahārāja is tette, csak Kṛṣṇára. Volt egy küzdelem a nagy jógi, aṣṭāṅga-jógī, Durvāsā Muni és Mahārāja Ambarīṣa között. Ambarīṣa Mahārāja király volt, családos és gazdag ember. Családosnak lenni azt jelenti, hogy tekintettel kell lennie a fontokra és pennykre. A dollárokra és centekre. Király volt, valójában egy király. Durvāsā Muni pedig egy hatalmas jógi. És irigy volt a királyra, „Hogy lehet ez? Én egy hatalmas jógi vagyok, képes vagyok utazni az űrben, ez az ember pedig egy közönséges király, aki nem képes ilyen jógamutatványokra, de az emberek mégis őt tisztelik inkább. Miért? Meg kell leckéztetnem!” Vitába keveredett a királlyal, de ez egy hosszú történet. Egyszer majd el fogom mondani, de végül a jógi veszített. És Nārāyaṇa elküldte, hogy keressen menedéket a király, Ambarīṣa Mahārāja lábainál. Ezek a példák hiteles szentírásokból származnak. A király csak Kṛṣṇát tartotta az elméjében. És legyőzte a leghatalmasabb jógit. Durvāsā Muni olyan fejlett volt, hogy egy év alatt körbeutazta a teljes anyagi világűrt, és azon is túl, eljutott a lelki világba, közvetlenül Isten lakhelyére, Vaikuṇṭhára ment és személyesen látta az Istenség Személyiségét. Mégis annyira gyenge volt, hogy vissza kellett jönnie, és Ambarīṣa Mahārāja lábához kellett borulnia. Ambarīṣa Mahārāja csak egy egyszerű király volt, aki csak Kṛṣṇára gondolt. Ez minden. Ilyen példákat láthatunk.

Ezért a legtökéletesebb jógarendszer az elme irányítás alatt tartása. És nagyon könnyen tudod irányítani az elmét, ha Kṛṣṇa lótuszlábát megtartod az elmédben. Ez minden. Gondolj egyszerűen Kṛṣṇára, és te vagy a nyerő. Győztes leszel. A legmagasabb szinten álló jógivá válsz. Mert végül is a jógarendszer az yoga indriya saṁyama. A jóga azt jelenti, hogy irányítás alatt tartani az érzékeket. És az érzékek fölött álló elmét is. Tehát, ha irányítod az elmét, akkor az érzékek automatikusan irányítva lesznek. A nyelved valami ostobaságot akar enni, de ha az elméd erős, azt mondja, „Nem. Nem ehetsz. Kṛṣṇa-prasāda kivételével semmit sem ehetsz.” A nyelv ezzel irányítva van. Az érzékeket az elme irányítja. Indriyāṇi parāṇy āhur indriyebhyaḥ paraṁ manaḥ (BG 3.42). A testem érzékekből áll, amit cselekszem az érzékszervekkel történik. Ez minden. De az érzékek fölött ott van az elme. És az elme fölött az intelligencia. És az intelligencia fölött a lélek. Ha valaki lelki szinten van, a lélek szintjén, akkor az intelligenciája és az elméje lelkivé vált, ahogy az érzékei is, és ő maga is. Ez a Kṛṣṇa-tudat folyamata. Valójában a léleknek kéne dolgozni, de felhatalmazást adott ennek az ostoba elmének. Ő pedig alszik. Amikor viszont felébred, amikor a mester felébred, akkor a szolga nem tehet semmi ostobaságot. Ehhez hasonlóan, ha felébredtek, Kṛṣṇa-tudatúak lesztek, akkor az intelligenciátok, az elmétek és az érzékeitek nem cselekedhetnek ostobaságot. Követniük kell titeket. Ezt jelenti lelkivé válni. Ezt nevezik megtisztulásnak.

Hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-sevanaṁ bhaktir ucyate (CC Madhya 19.170). Bhakti azt jelenti, lelkileg tevékenykedni. Hogyan tudtok cselekedni? Az érzékeiteket kell használnotok. Ezért kell az érzékeidet lelkivé tenni. A meditáció, a tettek megállítása azt jelenti, hogy nincs több ostobaság, de Kṛṣṇa-tudatban cselekedni, az transzcendentális. Meg kell fékezned az érzékeid, hogy ne cselekedjenek ostobaságot, de ez nem a tökéletesség. Szépen kell cselekedned. Az lesz a tökéletesség. Máskülönben, ha nem képzed megfelelően az érzékeidet, akkor azok újra elbuknak, és ostobaságot fognak cselekedni. Tehát az érzékeknek elfoglaltságot kell adni, hogy Kṛṣṇáért cselekedjenek. És akkor nincs esélye a leesésnek. Ez a Kṛṣṇa-tudat.