HU/Prabhupada 0845 - Még a kutya is tud nemi életet élni, ehhez nem kell Freud filozófiája



761217 - Lecture BG 03.25 - Hyderabad

saktāḥ karmaṇy avidvāṁso
yathā kurvanti bhārata
kuryād vidvāṁs tathāsaktaś
cikīrṣur loka-saṅgraham
(BG 3.25).

Két fajta ember van: a vidvān, azaz tanult és az ostoba. A nem tanult lehet, hogy nem ostoba. Természetesen az emberek nagyon intelligensek, intelligensebbek, mint az állatok. De vannak köztük intelligensebbek és kevésbé intelligensek is.

De alapjában véve értelmesebbek, mint az állatok. Ami az intelligenciát illeti, az evés, az alvás, a nemi élet és a védekezés tekintetében az állatok ugyanolyanok, mint az emberek. Ezekhez nincs szükség semmilyen oktatásra. Még a kutya is tud nemi életet élni. Ehhez nem kell Freud filozófiája. De a hitvány emberi társadalom azt gondolja, hogy „Itt egy nagy filozófus. A nemi életről ír.” Ez történik. Evés, egyszerű evés... Itt van föld. Dolgozz egy kicsit, termeld meg a gabonád és így pompásan ehetsz. De ehhez nincs szükség egy tudományos vágóhídra, sok-sok tehenet hozni és a szegény állatok élete árán a városokban élni. Ez az intelligenciával való visszaélés. Ez nem intelligencia. Ezért egy bhakta, aki valóban intelligens, meg kell, hogy mutassa, hogy milyen módon használjuk az intelligenciánkat. Ez van itt elmagyarázva, hogy saktāḥ karmaṇy avidvāṁsaḥ.

Az avidvāṁsaḥák, az ostobák, csekély tudással rendelkező emberek, annyi tevékenységet találtak ki, ami egyszerűen csak ostobaság. Tehát a modern civilizáció, a társadalom úgynevezett fejlődése, úgy értem, ezt az avidvāṁsaḥák, a csekély tudással rendelkező emberek tervezték. Ők nem részei a civilizáció fejlődésének. Ezért nem is hisznek a lélekvándorlásban. Nem hisznek benne, kikerülik a nagy problémát, és ezt az életüket hatvan-hetven év hosszúra tervezik, nagy-nagy terveket szőnek, saktāḥ, ragaszkodva az anyagi dolgokhoz. Saktāḥ karmaṇi, újabb és újabb elfoglaltságokat fedeznek fel maguknak. Avidvāṁsaḥa. Nem tudják, hogyan foglalják le az elméjüket és a tehetségüket. A napokban arról beszélgettünk, hogy pravṛttiṁ ca nivṛttiṁ ca na vidur āsurā janāḥ (BG 16.7). Hogy milyen, az általuk nem ismert módon kell elfoglalnunk az agyunkat és a tehetségünket. Ez a különbség egy devatā és egy asura között. Az asura nem tudja. Az asura azt gondolja, örökké fog élni, és nagy-nagy terveket készít az anyagi kényelem érdekében. Ez az asura társadalom. Nem fogják engedik, hogy itt maradjanak. Duḥkhālayam aśāśvatam (BG 8.15). Ez a szenvedések helye, ahol megérthetjük helyzetünket.

Azonban ezek az ostobák nem veszik figyelembe a szenvedést. Terveket szőnek, hogy többet szenvedjenek. Ez egy ostoba civilizáció. Nem képesek... Az úgy nevezett tudósok, a szavakkal zsonglőrködve fejlődésről beszélnek. És amiről ma reggel beszélgettünk, bármelyik intelligens ember megkérdezhetné, hogy ,,Nos, mit oldottatok már meg? Milyen megoldást hoztál létre a születés, a halál, az öregkor és a betegség problémájára? Megoldottad ezt a problémát?” Erre nem fognak igent mondani. ,,Igen, próbálkozunk, és néhány milliói év múlva lehet, hogy lehetséges lesz.” Ez szintén... ,,Lehet, hogy majd akkor örökké fogunk élni.” Így fognak beszélni. Ki fog több millió évig élni, hogy lássa, igazolja a terveteket? Ötven-hatvan éven belül mindenkinek vége. Ti is... Gazemberek, nektek is végetek lesz! És ki fogja látni a tetteitek következményét? Ez történik. Ezért az intelligens ember kötelessége megmutatni, hogy hogyan éljünk.