HU/Prabhupada 0913 - Kṛṣṇának nincs múltja, jelene és jövője, ezért Ő örök



730420 - Lecture SB 01.08.28 - Los Angeles

Tehát ez a felszabadulás mindenki számára nyitva áll. Samaṁ carantam. Kṛṣṇa nem mondja, hogy „Te jössz Hozzám! Téged szabadítalak fel!” Nem. Ő mindenkire nyitott. Azt mondja, hogy sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66). Mindenkihez beszél. Nem csak Arjunához. Mindenkihez beszél. A Bhagavad-gītā nem csupán Arjunának szól! Arjuna olyan, mint egy célpont. De ezt mindenkinek, minden emberi lénynek mondta. Élni kell hát ezzel a lehetőséggel! Samaṁ carantam. Ő nem részrehajló, hogy „Te leszel..." Olyan, mint a napfény. A napfény sem részrehajló, hogy „Ez egy szegény ember, ez egy alsó osztályba tartózó ember, ez pedig egy disznó. Oda nem fogom szórni a sugaraimat!” Nem. A Nap mindenkivel egyenlő. Élni kell ezzel a lehetőséggel! A napsütés ott van, adott, de ha becsukod az ajtód, ha légmentes sötétségben akarsz maradni, az a te dolgod.

Ehhez hasonlóan Kṛṣṇa mindenhol ott van, Kṛṣṇa mindenki számára van. Kṛṣṇa kész arra, hogy elfogadjon, amint meghódolsz Neki. Samaṁ carantam. Nincs korlátozás. Kṛṣṇa azt mondja, hogy māṁ hi pārtha vyapāśritya ye 'pi syuḥ pāpa-yonayaḥ (BG 9.32). Különbséget tesznek, hogy ez az alsóbb, az pedig a felsőbb osztály. Kṛṣṇa azt mondja, hogy „Még az alsó osztály is, nem számít .. ha elfogad Engem, akkor alkalmas arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez.” Samaṁ carantam.

És Ő az örök idő. Minden az időben történik. Az idő...A mi időszámításunk múlt, jelen és jövő. Ez relatív. A napokban beszéltünk erről. Ez a múlt, jelen és jövő relatív kifejezések. A... Egy apró bogár múltja, jelene és jövője különbözik az én múltamtól, jelenemtől és jövőmtől. Relatív kifejezések. Ehhez hasonlóan Brahmā múltja, jelene és jövője különbözik az én múltamtól, jelenemtől és jövőmtől. De Kṛṣṇának nincs múltja, jelene és jövője, ezért Ő örök. Nekünk van múltunk, jelenünk és jövőnk, mert cseréljük a testünket. Most van ez a testünk... Ennek van egy kiadási éve. Ezen és ezen a napon születtem meg az apám és az anyám révén. Ez a test egy ideig fenn fog maradni. Növekedni fog. Létrehoz néhány mellékterméket. Majd öreg lesz. Aztán kisebbedik. Majd elenyészik, vége. Nincs többé ez a test. Elfogadsz egy másik testet. Ennek a testnek vége. E test története, a múltja, jelene és jövője befejeződik. Elfogadsz egy másik testet. És ismét elkezdődik a múlt, a jelen és a jövő. De Kṛṣṇának nincs múltja, jelen, jövője, mert Neki nem kell a testét cserélnie. Ez a különbség Kṛṣṇa és miköztünk.

Ahogyan Kṛṣṇa mondta Arjunának, hogy „A múltban a Nap Istennek beszéltem erről a filozófiáról, a Bhagavad-gītāról.” Arjuna ezt nem hitte el. Arjuna mindent tudott, de miattunk, a mi tanításunk érdekében megkérdezte, hogy „Kṛṣṇa, mi egyidősek vagyunk, ugyanabban az időszakban születtünk. Hogyan hihetném el, hogy a Nap Istennek már elmondtad ezt a filozófiát?” A válasz pedig ez volt: „Kedves Arjunám, akkor is jelen voltál, csak nem emlékszel rá. Én nem felejtettem el. Ez a különbség.” Múlt, jelen, jövő azok számára van, akik felejtenek. De aki nem felejt, aki örökre fennmarad, annak nincs múlt, jelen és jövő.

Ezért szólítja Kuntī Kṛṣṇát örökkévalónak. Manye tvāṁ kālam. És mivel Ő örökkévaló, īśānam, Ő a teljes irányító. Kuntī azt mondja, manye, „Azt gondolom...” Kṛṣṇa viselkedéséből meg tudta érteni, hogy Kṛṣṇa örökkévaló, Kṛṣṇa a Legfelsőbb Irányító. Anādi-nidhanam. Anādi-nidhana... Nincs kezdete és nincs vége. Ezért vibhum.