HU/Prabhupada 1002 - Ha valami nyereség miatt szeretem Istent, az üzlet. Az nem szeretet

Előző oldal - videó 1001

Következő oldal - videó 1003

750713 - Conversation B - Philadelphia

Sandy Nixon: Hogyan lehet megismerni egy hiteles lelki tanítómestert, aki vezetni tudja őket?

Prabhupāda: Aki azt tanítja, hogy hogyan ismerjük meg Istent és hogyan szeressük, ő lelki tanítómester. Máskülönben hamis, egy gazember tettető. Időnként előfordul, hogy félrevezetnek azzal, hogy „Én vagyok Isten!” Szegény emberek nem tudják, mi Isten, és ha elhiszik, ha egy gazember azt mondja, „Én vagyok Isten!” Ahogyan a ti országotokban megválasztották Nixont elnöknek, majd leváltották. Ez azt jelenti, hogy nem tudják, ki a képesített elnök, megválasztottak valakit, aztán meg le kellett váltani. Ehhez hasonlóan az emberek ostobák. Jön egy gazember, azt mondja, „Én vagyok Isten,” és ők elfogadják. Majd újra elfogadnak egy másikat. Ez történik. Tehát az embernek komoly tanítványnak kell lennie, hogy megértse, mi Isten és hogy hogyan szeresse Őt. Ez a vallás. Máskülönben ez csak időpazarlás. Mi ezt tanítjuk. Ez a különbség köztünk és mások között.

Bemutatjuk Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, azt a tudományt, hogy hogyan ismerhetjük Őt meg. Itt van a Bhagavad-gītā és a Bhāgavata. Egyik sem hamis, hanem hiteles. Ezért ez az egyetlen intézmény, amely megtaníthat arra, hogyan ismerd meg Istent és hogyan szeresd Őt. Ez a két dolog. Nincs harmadik. Az nem a dolgunk, hogy kérjük Istent, adja meg, amire szükségünk van. Tudjuk, hogy Isten mindenki, még a vallástalanok szükségleteiről is gondoskodik. Pont mint a macskák és a kutyák, nekik nincs vallásuk. Nem tudják, mi a vallás. Mégis a kutyák és a macskák életszükségletei is el vannak látva. Akkor miért zaklassuk Kṛṣṇát, azt kérve, hogy „A mindennapi kenyerünket add meg nekünk?” Már gondoskodik róla. A mi dolgunk az, hogy szeressük. Ez a vallás. Dharmaḥ projjhita-kaitavaḥ atra paramo nirmatsarāṇāṁ satāṁ vāstavaṁ vastu vedyam atra (ŚB 1.1.2.). Sa vai puṁsāṁ paro dharmaḥ yato bhaktir adhokṣaje (ŚB 1.2.6.): „Az az elsőosztályú vallás, amely megtanít, hogyan szeresd Istent.” És ez a szeretet nem valami anyagi cél miatt van, hogy „Isten, add meg nekem ezt! Akkor szeretni foglak.” Nem. Ahaitukī. A szeretet azt jelenti, hogy bármiféle személyes haszon nélkül. Ha valami nyereség miatt szeretem Istent, az üzlet. Az nem szeretet. Ahaituky apratihatā. És az ilyen Istenszeretet útjába semmilyen anyagi ok nem állhat. Bármilyen helyzetben meg tudjuk tanulni, hogy hogyan szeressük Istent. Ez nem függ attól, hogy „Szegény ember vagyok. Hogyan szerethetném Istent? Annyira elfoglalt vagyok.” Nem, ez nem ilyen. Szegény, gazdag, fiatal vagy öreg, fekete vagy fehér, nincs akadály. Ha valaki szeretni akarja Istent, akkor szeretheti Őt.