HU/Prabhupada 1055 - Figyeld, hogy vajon a kötelességed végrehajtásával elégedetté tetted-e Istent!

Előző oldal - videó 1054

Következő oldal - videó 1056

Prabhupāda: A tudás fejlődése bármelyik osztályon nagyon jó dolog. De mi ennek a célja? A cél, hogy a Legfelsőbb Urat dicsőítsük. Mint ahogy ti ügyvédek vagytok. Néhány nehéz helyzetben segítettetek nekünk. Miért? Mert azt akartátok, hogy az Úr dicsőítése folytatódjon, az gondoltátok, „Ezek az emberek jó dolgot csinálnak. Miért kell őket zaklatni?” Ez tehát azt jelenti, hogy segítettetek dicsőíteni az Urat. Ez a ti ügyvédi sikeretek. Bárki, aki segít ennek a mozgalomnak, hogy „Ők a Kṛṣṇa-tudatot, az Isten tudatot terjesztik. Minden tekintetben segíteni kell nekik.” Ez a tökéletesség. Mindenre szükség van, és mindennek Isten dicsőítésében kell tetőznie. Ekkor lesz tökéletes. Máshol... (oldalra) Keresd ki ezt a verset, hogy

ataḥ pumbhir dvija-śreṣṭhā

varṇāśrama-vibhāgaśaḥ

svanuṣṭhitasya dharmasya

saṁsiddhir hari-toṣaṇam

(SB 1.2.13)

Mint ahogy ti egy nehéz helyzetben segítettetek ennek az intézménynek. Ez azt jelenti, hogy elégedetté tettétek Kṛṣṇát. Ez a ti sikeretek. A bhaktáim nehéz helyzetben vannak. Valamilyen jogi segítségre van szükségük. Ti, mint ügyvédek segítettetek nekik, ezzel elégedetté tettétek Kṛṣṇát, Istent. Ez az emberi élet célja. Dolgozzak akár más területen, mint ügyvéd vagy üzletember, vagy tudós, vagy filozófus, vagy természettudós, közgazdász... Olyan sok kérés van. Ez nem számít. De figyelnetek kell, vajon sikeresek vagytok-e. És mi a siker mértéke? A siker mértéke az, hogy vajon elégedetté tettétek-e Istent. (oldalra) Olvasd fel azt, hogy ataḥ pumbhir dvija-śreṣṭhāḥ...

Śrutakīrti: Ataḥ...

Prabhupāda: Pumbhir.

Śrutakīrti: Ataḥ pumbhir dvija-śreṣṭhāḥ.

Prabhupāda: Hmm. Keresd meg ezt verset.

Śrutakīrti:

ataḥ pumbhir dvija-śreṣṭhā

varṇāśrama-vibhāgaśaḥ

svanuṣṭhitasya dharmasya

saṁsiddhir hari-toṣaṇam

(SB 1.2.13)

„Ó, kétszer születettek legkiválóbbjai! A végkövetkeztetés ezért az, hogy a tökéletesség legmagasabb szintje, amelyet az ember az életrendek és kasztok szerinti felosztás alapján saját dharmájának előírt kötelességét végezve érhet el, nem más, mint örömet okozni az Istenség Személyiségének, Harinak.”

Prabhupāda: Ez az. Annak kell lenni a ... Az, hogy „Vajon a foglalkozásommal, az üzletemmel, a tehetségemmel, a képességemmel...” - különböző kategóriák vannak - „vajon elégedetté tettem-e Istent?” Ekkor sikeres. Ha elégedetté tetted Istent a jogi foglalkozásoddal, mindössze más ruhában vagy, de ez nem számít. Ugyanolyan jó vagy, mint azok, akik teljes időben szolgálják Istent. Mert az ő dolguk is az, hogy elégedetté tegyék Istent. Ehhez hasonlóan, ha ti elégedetté tettétek Istent, akkor még ha az ügyvédi hivatásotokat gyakoroljátok, ugyanolyan jók vagytok, mint a szentek. Annak kell a célnak lennie, hogy „Vajon elégedetté tettem Istent a foglalkozásommal?” Ez a mérce. Hadd fogadják el ezt az emberek! Nem mondjuk azt, hogy „Meg kell változtatnod a helyzeted. Legyél sannyāsī, add fel a munkád és borotváld meg a fejed!” Nem, nem mondjuk ezt. Természetünknél fogva ilyenek vagyunk. Ez tehát a Kṛṣṇa-tudat, hogy maradj a helyzetedben, de figyeld, hogy vajon a kötelességed végzésével elégedetté tetted-e Istent. Ekkor minden rendben lesz.