HU/Prabhupada 1074 - Minden nyomorúság amit az anyagi világban tapasztalunk az anyagi testünk miatt van



660219-20 - Lecture BG Introduction - New York

Más helyen a Bhagavad-gitában szintén az áll,

avyakto 'kṣara ity uktas
tam āhuḥ paramāṁ gatim
yaṁ prāpya na nivartante
tad dhāma paramaṁ mama
(BG 8.21)

Avyakta azt jelenti nem testet-öltött. Még az anyagi világ egy része sem nyilvánul meg előttünk. Az érzékeink olyan tökéletlenek, hogy nem látjuk mennyi csillag, mennyi bolygó van ebben az anyagi univerzumban. Természetesen, a Védikus irodalmon keresztül információt szerzünk az összes bolygóról. Hisszük vagy sem, de az összes fontos bolygó, amivel kapcsolatba vagyunk, le van írva a Védikus szentírásokban, különösképp a Shrimad-Bhagavatamban. De a lelki világ, ami az anyagi égbolton túl van, paras tasmāt tu bhāvo 'nyo (BG 8.20), de az az avyakta, tehát nem megnyilvánult lelki égbolt, az a paramāṁ gatim, ami után az embernek vágyakoznia kell, vágynia kell rá, hogy elérje ezt a legfelsőbb királyságot. És amikor valaki eléri ezt a legmagasabb birodalmat, yaṁ prāpya, valaki eléri, vagy megvalósítja ezt a legfelsőbb királyságot, na nivartante, annak nem kell visszatérnie az anyagi világba. És az a hely ami az Úr örök lakhelye, ahonnan sosem kell visszatérnünk, az a mi, annak kell lennie a... (szünet) Most megkérdezhetitek, hogy hogyan juthatunk el az Úr legfelsőbb lakhelyére? A Bhagavad-gita ezt is leírja. A 8. fejezet 5., 6., 7., 8. verse ír erről, Annak a módja, hogy elérjük a Mindenható Urat, vagy eljussunk a Mindenható Úr lakhelyére, szintén le van írva. És egy szól:

anta-kāle ca mām eva
smaran muktvā kalevaram
yaḥ prayāti sa mad-bhāvaṁ
yāti nāsty atra saṁśayaḥ
(BG 8.5)

Anta-kāle, az élet végén, a halál pillanatában. Anta-kāle ca mām eva. Aki Krisnára gondol, smaran, ha képes emlékezni. Egy haldokló, a halál pillanatában, ha emlékszik Krisna formájára, és ha eképpen emlékezik, miközben jelenlegi elhagyja a testét, akkor bizonyosan a lelki királyságba jut, mad-bhāvam, Bhāvam azt jelent lelki természetű. Yaḥ prayāti sa mad-bhāvaṁ yāti. Mad-bhāvam azt jelenti ugyan olyan természetű, tehát a transzcendentális természete a Legfelsőbb Lénynek. Ahogy már említettük, a Legfelsőbb Úr sac-cid-ānanda-vigraha (Bs 5.1). Van formája, de ez a forma örök, sat; minden tudással teljes, cit; és örökké boldog, ananda. Most ezt hasonlítsuk össze a saját jelenlegi testünkkel, hogy ez a test sac-cid-ānanda e. Nem. Ez a test asat. Ahelyett, hogy sat lenne, asat. Antavanta ime dehā (BG 2.18), a Bhagavad-gita azt mondja, hogy ez a test antavat, mulandó. És... Sac-cid-ānanda. És ahelyett, hogy sat-tá válna, asat, tehát az ellentéte. És ahelyett, hogy cit-té, minden tudással telivé válna, tele van tudatlansággal. Nincs tudásunk a lelki világról, de még az anyagi világról sem rendelkezünk tökéletes tudással. Annyi dolog ismeretlen a számunkra, ezért ez a test tudatlan. Ahelyett, hogy minden tudással telivé válna, tudatlan. Ez a test mulandó, tele van tudatlansággal és nirānanda. Ahelyett, hogy boldogsággal telivé válna, tele van nyomorúsággal. Minden nyomorúság, amit az anyagi világban tapasztalunk e miatt a test miatt van.