HU/SB 1.3.28
28. VERS
- ete cāṁśa-kalāḥ puṁsaḥ
- kṛṣṇas tu bhagavān svayam
- indrāri-vyākulaṁ lokaṁ
- mṛḍayanti yuge yuge
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ete—mindezek; ca—és; aṁśa—teljes részek; kalāḥ—a teljes részek részei; puṁsaḥ—a Legfelsőbbé; kṛṣṇaḥ—az Úr Kṛṣṇa; tu—de; bhagavān—az Istenség Személyisége; svayam—személyesen; indra-ari—Indra ellenségei; vyākulam—megzavarták; lokam—minden bolygó; mṛḍayanti—megvédelmez; yuge yuge—a különböző korokban.
FORDÍTÁS
A fent említett inkarnációk vagy az Úr teljes részei, vagy az Úr teljes részeinek részei, ám az Úr Śrī Kṛṣṇa az eredeti Istenség Személyisége. Mindegyikük akkor jelenik meg a bolygókon, amikor a hitetlenek zavart okoznak. Az Úr alászáll, hogy megvédelmezze híveit.
MAGYARÁZAT
Ez a vers megkülönbözteti az Úr Śrī Kṛṣṇát, az Istenség Személyiségét más inkarnációktól. Őt az avatārák (inkarnációk) közé sorolják be, mert indokolatlan kegyéből alászáll transzcendentális birodalmából. Avatāra azt jelenti: „aki alászáll”. Az Úr minden inkarnációja, beleértve Magát az Urat is, alászáll az anyagi világ különféle bolygóira, valamint a különböző fajokba, hogy teljesítse sajátos misszióját. Néha Ő Maga jön, néha pedig különböző teljes részei, a teljes részek részei vagy különálló teljes részei — melyeket közvetve vagy közvetlenül Ő hatalmaz fel — szállnak alá ebbe az anyagi világba, hogy eleget tegyenek különleges feladataiknak. Eredetileg az Úr minden gazdagsággal, minden erővel, minden dicsőséggel, minden szépséggel, minden tudással és minden lemondással teljes. Amikor ez a teljes részeken vagy a teljes részek részein keresztül részlegesen megnyilvánul, meg kell állapítanunk, hogy különféle erőinek bizonyos megnyilvánulásai szükségesek adott tevékenységeihez. Amikor egy szobában parányi villanykörték égnek, az nem jelenti azt, hogy az erőművek e jelentéktelen villanykörtékre korlátozódnak. Ugyanez az erőmű nagyipari generátorokat is működtetni képes, nagyobb feszültséggel. Az Úr inkarnációi ehhez hasonlóan szintén csak korlátozott erőt mutatnak ki, mivel az adott esetben épp annyi erőre van csupán szükség.
Az Úr Paraśurāma és az Úr Nṛsiṁha bemutatták különleges fenségüket: az Úr Paraśurāma huszonegy alkalommal pusztította el az engedetlen kṣatriyákat, az Úr Nṛsiṁha pedig a hatalmas démonnal, Hiraṇyakaśipuval végzett. Hiraṇyakaśipunak olyan hatalom volt a kezében, hogy még a más bolygón élő félistenek is remegtek, ha szemöldökét baljósan fölhúzta. A félistenek magasabb színvonalú anyagi létük során messze felülmúlják a legtehetősebb emberi lényeket is a megélt kor, a szépség, a gazdagság és minden egyéb tekintetében — mégis rettegtek Hiraṇyakaśiputól. Elképzelhetjük ezek után, milyen hatalmas volt Hiraṇyakaśipu ebben az anyagi világban. De még őt is utolérte a vég, amikor az Úr Nṛsiṁha darabokra tépte karmaival. Ez azt jelenti, hogy senki sem képes az Úr karmainak erejével szembeszállni, bármilyen hatalmas is anyagi szemmel nézve. Ehhez hasonlóan Jāmadagnya is bemutatta az Úr erejét a birodalmaikban lábaikat szilárdan megvető, engedetlen királyok elpusztításában. Az Úr felhatalmazott inkarnációja, Nārada, teljes inkarnációja, Varāha, valamint a közvetve felhatalmazott Úr Buddha hitet adott az embereknek. Rāma és Dhanvantari inkarnációi hírnevét, Balarāma, Mohinī és Vāmana szépségét, Dattātreya, Matsya, Kumāra és Kapila transzcendentális tudását, Nara és Nārāyaṇa Ṛṣik pedig lemondását mutatták be. Az Úr különféle inkarnációi tehát közvetve vagy közvetlenül mind más jelleget nyilvánítottak ki, de az Úr Kṛṣṇa, az elsődleges Úr az Istenség teljes jegyeit mutatta be, s ezzel megerősítette, hogy Ő minden más inkarnáció forrása. A legkülönlegesebb jegy, amelyet az Úr Śrī Kṛṣṇa kimutatott, nem más, mint belső energiájának megnyilvánulása a tehénpásztorlányokkal élvezett kedvtelések során. A gopīkkal töltött kedvtelései mind a transzcendentális lét, boldogság és tudás megnyilvánulásai, noha érzéki szerelemnek látszanak. Kṛṣṇa és a gopīk kedvtelésének különleges vonzerejét sohasem szabad félreérteni. E transzcendentális kedvteléseket a Bhāgavatam Tizedik Éneke beszéli el. A Bhāgavatam kilenc másik éneken keresztül emeli a tanítványt fokozatosan arra a szintre, hogy megérthesse az Úr Kṛṣṇa és a gopīk kedvteléseinek transzcendentális természetét.
A hiteles forrásokkal összhangban Śrīla Jīva Gosvāmī állítása szerint az Úr Śrī Kṛṣṇa minden más inkarnáció forrása, míg az Ő inkarnációjának nincsen más eredete. A Legfelsőbb Igazság minden jellemzője teljességében megtalálható az Úr Śrī Kṛṣṇa személyében. A Bhagavad-gītāban az Úr kihangsúlyozza, hogy nincs Nála felsőbbrendű vagy Vele egyenlő igazság. Ez a vers azért említi a svayam szót, hogy megerősítse: az Úr Kṛṣṇának Saját Magán kívül nincs más forrása. Bár más helyeken az inkarnációkat sajátos szerepük miatt bhagavānnak nevezik, mégsem mondják róluk sehol, hogy ők a Legfelsőbb Személyiség. Ebben a versben a svayam szó a legfőbb hatalmat, mint summum bonumot fejezi ki.
A summum bonum — Kṛṣṇa — egyetlen. Ő Maga terjesztette ki Magát különböző részeiként, mint svayam rūpa, svayam-prakāśa, tad-ekātmā, prābhava, vaibhava, vilāsa, avatāra, āveśa és a jīvák, amelyek mindegyikét számtalanféle energiával látta el, személyeiknek, személyiségeiknek megfelelően. A transzcendentális témában jártas tudósok analízise alapján a summum bonum Kṛṣṇa hatvannégy elsődleges tulajdonsággal rendelkezik. Az Úr kiterjedései vagy kategóriái csak e tulajdonságok valamely hányadával rendelkeznek. Śrī Kṛṣṇa azonban teljes mértékben birtokában van ezeknek a tulajdonságoknak. Személyes kiterjedései — a svayam-prakāśától és a tad-ekātmātól egészen az avatārák kategóriájáig, akik mindannyian viṣṇu-tattvák — ezeknek a transzcendentális tulajdonságoknak legfeljebb kilencvenhárom százalékát mondhatják magukénak. Az Úr Śiva, aki nem avatāra, nem āveśa, s nem is a kettő között helyezkedik el, a tulajdonságoknak majdnem nyolcvannégy százalékával rendelkezik. A jīvák, a különféle létformákban megjelenő élőlények azonban a tulajdonságoknak legfeljebb hetvennyolc százalékát birtokolhatják. Az anyagi lét feltételekhez kötött állapotában az élőlény nagyon parányi mértékben, jámbor életétől függően rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Az élőlények közül a legtökéletesebb Brahmā, az univerzum legfőbb irányítója. Ő a tulajdonságok hetvennyolc százalékát birtokolja teljes mértékben. Más félistenek ezekkel a tulajdonsággal kevesebb, míg az emberi lények csak nagyon parányi mértékben rendelkeznek. Egy emberi lény számára a tökéletesség mércéje e tulajdonságok hetvennyolc százalékának teljes kifejlesztése. Az élőlénynek sohasem lehetnek olyan tulajdonságai, mint Śivának, Viṣṇunak vagy az Úr Kṛṣṇának. Isteni természetűvé válhat a transzcendentális tulajdonságok hetvennyolc százalékának teljes kifejlesztésével, de sohasem lehet olyan Isten, mint Śiva, Viṣṇu vagy Kṛṣṇa. Ha elérkezik az idő, Brahmāvá válhat. Az isteni élőlények, akik a lelki ég bolygóinak lakói, Isten örök társai a különféle lelki bolygókon, amelyeket Hari-dhāmának és Maheśa-dhāmának hívnak. Az Úr Kṛṣṇa otthona, amelyet Kṛṣṇalokának vagy Goloka Vṛndāvanának neveznek, az összes lelki bolygó fölött helyezkedik el, s a tökéletessé vált élőlények a fent említett tulajdonságok hetvennyolc százalékának teljes kifejlesztésével, jelenlegi anyagi testük elhagyása után eljuthatnak oda.