HU/SB 2.9.31


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


31. VERS

śrī-bhagavān uvāca
jñānaṁ parama-guhyaṁ me
yad vijñāna-samanvitam
sarahasyaṁ tad-aṅgaṁ ca
gṛhāṇa gaditaṁ mayā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-bhagavān uvāca—az Istenség Személyisége mondta; jñānam—a megszerzett tudás; parama—a legfelsőbb fokon; guhyam—bizalmas; me—Rólam; yat—ami; vijñāna—megvalósítás; samanvitam—kapcsolatban; sa-rahasyam—odaadó szolgálattal; tat—annak; aṅgam ca—szükséges tartozék; gṛhāṇa—próbáld elfogadni; gaditam—elmagyarázott; mayā—Általam.


FORDÍTÁS

Az Istenség Személyisége így szólt: A Rólam szóló tudás, amelyet az írások tartalmaznak, nagyon bizalmas tudomány, amelyet az odaadó szolgálat során kell elsajátítani. Mindent, ami e folyamathoz szükséges, elmagyarázok neked, te pedig próbáld pontosan követni, amit Tőlem hallasz!


MAGYARÁZAT

Mivel az Úr Brahmā az Úr legkiválóbb bhaktája az univerzumban, az Istenség Személyisége válaszolt négy fontos kérdésére. Az Úr négy rendkívül fontos kijelentését, melyet négy versben mond el válaszként, a Bhāgavatam eredetének nevezik. Brahmā kérdései a következők voltak:

  1. Milyen formákban jelenik meg az Úr az anyagi illetve a lelki világban?
  2. Hogyan működnek az Úr különféle energiái?
  3. Hogyan cselekszik az Úr különféle energiái révén?
  4. Hogyan kaphat útmutatást Brahmā, hogy elvégezhesse a rá háruló feladatot?

Az Úr válaszát ez a vers vezeti be, melyben az Úr elmondja Brahmānak, hogy a Róla, a Legfelsőbb Abszolút Igazságról szóló tudás, amely a kinyilatkoztatott írásokban található, rendkívül összetett, és senki sem értheti meg, ha kegyéből nem jutott el az önmegvalósításig. Megmondja azt is Brahmānak, hogy fogadja el úgy a válaszokat, ahogyan hallotta Tőle. Ez azt jelenti, hogy az abszolút Legfelsőbb Lényről szóló transzcendentális tudásra csak akkor tehetünk szert, ha az Úr feltárja előttünk. Még a legnagyobb világi gondolkodók találgatásai sem segítenek az Abszolút Igazság megértésében. Az elme spekulációjának segítségével el lehet jutni a személytelen Brahman-megvalósítás szintjéig, ám a transzcendens teljes ismerete    —    amelyet a legfelsőbb, legbizalmasabb bölcseletnek neveznek    —    túl van a személytelen Brahman felismerésén. Sok-sok felszabadult lélek között alig akad olyan, aki méltó arra, hogy megismerje az Istenség Személyiségét. A Bhagavad-gītāban (BG 7.3) az Úr Maga mondja, hogy ezer és ezer ember közül jó, ha egy törekszik az emberi élet tökéletességére, és számtalan felszabadult lélek között alig van olyan, aki teljes valójában ismeri Őt. Az Istenség Személyiségét tehát csakis odaadó szolgálat révén lehet megismerni. A rahasyam szó odaadó szolgálatot jelent. Az Úr Kṛṣṇa azért tanította Arjunát a Bhagavad-gītāban, mert látta, hogy Arjuna jó bhaktája és barátja. Ha valaki nem rendelkezik e tulajdonságokkal, nem hatolhat be a Bhagavad-gītā misztériumába. Senki nem értheti meg az Istenség Személyiségét, ha nem bhakta és nem végez odaadó szolgálatot. Ez a misztérium nem más, mint az Isten iránti szeretet, s ez a legfontosabb tulajdonság ahhoz, hogy az Istenség Személyiségének titkát megértsük. Ahhoz, hogy elérjük az Isten iránti transzcendentális szeretet szintjét, követnünk kell az odaadó szolgálat szabályait. E szabályozó elveket vidhi-bhaktinak, az Úr odaadó szolgálatának nevezik, melyet még egy kezdő is végezhet, jelenlegi érzékeivel. Alapjukat legfőképpen az Úr dicsőségének hallgatása és éneklése jelenti, melyre csak a bhakták társaságában van lehetőség. Az Úr Caitanya öt fontos elvet emelt ki, amely segít eljutni az odaadó szolgálat tökéletes végzésének szintjére.

  • Az első fontos elv a bhakták társasága (hallgatni őket),
  • második az Úr dicsőítése,
  • harmadik a Śrīmad-Bhāgavatam hallgatása egy tiszta bhaktától,
  • negyedik az, hogy az Úrral kapcsolatos szent helyen kell élni,
  • az ötödik pedig az Úr mūrtijának odaadó imádata.

Ezek a szabályok és elvek részei az odaadó szolgálatnak. Az Istenség Személyisége nemcsak az Úr Brahmā négy kérdésére ad választ, hanem másokra is, amelyek szervesen hozzátartoznak e témához.