HU/SB 5.5.4


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


4. VERS

nūnaṁ pramattaḥ kurute vikarma
yad indriya-prītaya āpṛṇoti
na sādhu manye yata ātmano ’yam
asann api kleśada āsa dehaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

nūnam—valójában; pramattaḥ—őrült; kurute—végez; vikarma—az írások tiltotta bűnös tettek; yat—amikor; indriya-prītaye—az érzékkielégítésért; āpṛṇoti—végez; na—nem; sādhu—illő; manye—gondolom; yataḥ—ami által; ātmanaḥ—a léleknek; ayam—ez; asan—mivel ideiglenes; api—bár; kleśa-daḥ—szenvedést okoz; āsa—lehetővé vált; dehaḥ—a test.


FORDÍTÁS

Amikor valaki az érzékkielégítést tekinti az élete céljának, kétségtelenül megőrül a materialista életért, és a legkülönfélébb bűnöket követi el. Nem tudja, hogy múltbeli tettei miatt már kapott egy testet, ami ideiglenes ugyan, mégis minden szenvedésének az okozója. Az élőlénynek valójában nem kellett volna anyagi testet öltenie    —    csupán az érzékkielégítés érdekében kapta meg ezt a lehetőséget. Ezért azt hiszem, nem illő egy intelligens emberhez, hogy újra az érzékkielégítés tetteibe merüljön, melyek következtében örökké újabb és újabb anyagi testet kap.


MAGYARÁZAT

Ez a vers elítéli a „koldulj, lopj vagy kérj kölcsön, de élvezd az életet” felfogását, mert az ilyen tudat sötét, pokoli élethez vezet. A négy bűnös cselekedet a tiltott nemi élet, a húsevés, az alkohol- és kábítószer fogyasztás, valamint a szerencsejáték. Ezek azok a dolgok, amelyek miatt az ember egy újabb anyagi testet kap, ami csak szenvedést okoz neki. A Védák kijelentik: asaṅgo hy ayaṁ puruṣaḥ. Az élőlény valójában nem áll kapcsolatban az anyagi világgal, mivel azonban vonzódik ahhoz, hogy az anyagi érzékeken keresztül élvezethez jusson, anyagi feltételek közé kerül. Az életünket úgy kell tökéletessé tennünk, hogy a bhakták társaságában élünk. Nem szabad még jobban az anyagi test kötelékébe bonyolódnunk.