HU/SB 6.3.19


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

dharmaṁ tu sākṣād bhagavat-praṇītaṁ
na vai vidur ṛṣayo nāpi devāḥ
na siddha-mukhyā asurā manuṣyāḥ
kuto nu vidyādhara-cāraṇādayaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

dharmam—igazi vallásos elvek, a vallás hiteles törvényei; tu—de; sākṣāt—közvetlenül; bhagavat—az Istenség Legfelsőbb Személyisége által; praṇītam—elrendelt; na—nem; vai—valóban; viduḥ—ismerik; ṛṣayaḥ—az olyan nagy ṛṣik, mint Bhṛgu; na—nem; api—szintén; devāḥ—a félistenek; na—sem; siddha-mukhyāḥ—a Siddhaloka fő vezetői; asurāḥ—a démonok; manuṣyāḥ—a Bhūrloka lakói, az emberi lények; kutaḥ—ahol; nu—valóban; vidyādhara—az alacsonyabb rendű félistenek, a vidyādharák; cāraṇa—azon bolygók lakói, ahol az ott élők mind született zenészek és énekesek; ādayaḥ—és mások.


FORDÍTÁS

Az igazi vallásos elveket az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja ki. Ezeket az elveket nem hozhatják létre még a nagy ṛṣik sem, a legfelsőbb bolygók lakói, akik teljes mértékben a jóság kötőerejében élnek. Nem képesek erre a félistenek és a Siddhaloka vezetői sem, az asurákról, a közönséges emberi lényekről, a vidyādharákról és a cāraṇákról nem is beszélve.


MAGYARÁZAT

Amikor a viṣṇudūták felszólították a yamadūtákat, hogy mondják meg, melyek a vallásos elvek, a yamadūták azt felelték: veda-praṇihito dharmaḥ, a vallásos elvek azok az elvek, melyeket a védikus írások rendelnek el. Nem tudták azonban, hogy a védikus írások olyan rituális szertartásokat is tartalmaznak, amelyek nem transzcendentálisak, hanem azt a célt szolgálják, hogy az anyagi világban élő materialista emberek között fenntartsák a békét és a rendet. A valódi vallásos elvek nistraiguṇyák, az anyagi természet három kötőereje felett állnak, azaz transzcendentálisak. A yamadūták nem ismerték ezeket a transzcendentális vallásos elveket, ezért amikor megakadályozták őket, hogy Ajāmilát elfogják, megdöbbentek. A Bhagavad-gītā leírást ad azokról a materialista emberekről, akiknek minden hitük a védikus szertartásokban van (BG 2.42). Kṛṣṇa kijelenti: veda-vāda-ratāḥ pārtha nānyad astīti vādinaḥ, a Védák állítólagos követői azt mondják, hogy a védikus szertartásokon túl nem létezik semmi. Indiában van az embereknek egy olyan csoportja, akik rendkívül kedvelik a védikus rituálékat, de nem értik ezek lényegét. E szertartások célja az, hogy fokozatosan felemeljék az embert arra a transzcendentális szintre, ahol megismerheti Kṛṣṇát (vedaiś sa sarvair aham eva vedyaḥ). Akik nincsenek tisztában ezzel az elvvel, és csupán a védikus rituálékban hisznek, azoknak a neve veda-vāda-ratāḥ.

Ebben a versben az áll, hogy a valódi vallásos elvek azok, amelyeket az Istenség Legfelsőbb Személyisége mond ki. Erről az elvről ír a Bhagavad-gītā is. Sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja: fel kell adnunk minden más kötelességet, és meg kell hódolnunk Kṛṣṇa lótuszlábánál. Ez az az igazi vallásos elv, amit mindenkinek követnie kell. Még ha valaki követi is a védikus szentírásokat, előfordulhat, hogy nem ismeri ezt a transzcendentális elvet, hiszen erről nem mindenki tudhat. Még a felsőbb bolygók félistenei sincsenek ennek tudatában, az emberi lényekről nem is beszélve. Ezt a transzcendentális vallásos elvet közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől vagy az Ő különleges képviselőitől kell elsajátítani, ahogyan a következő versek elmondják.