HU/SB 7.9.14
14. VERS
- tad yaccha manyum asuraś ca hatas tvayādya
- modeta sādhur api vṛścika-sarpa-hatyā
- lokāś ca nirvṛtim itāḥ pratiyanti sarve
- rūpaṁ nṛsiṁha vibhayāya janāḥ smaranti
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—ezért; yaccha—kegyesen add fel; manyum—dühödet; asuraḥ—atyám, Hiraṇyakaśipu, a nagy démon; ca—szintén; hataḥ—megölve; tvayā—Általad; adya—ma; modeta—örömét leli; sādhuḥ api—még egy szent is; vṛścika-sarpa-hatyā—egy kígyó vagy egy skorpió elpusztításával; lokāḥ—minden bolygó; ca—valójában; nirvṛtim—öröm; itāḥ—elérték; pratiyanti—várnak (dühöd csillapodására); sarve—mindegyikük; rūpam—ezt a formát; nṛsiṁha—ó, Úr Nṛsiṁhadeva; vibhayāya—félelmünk enyhítésére; janāḥ—minden ember az univerzumban; smaranti—emlékezni fog.
FORDÍTÁS
Uram, Nṛsiṁhadeva, kérlek, csillapítsd dühöd most, hogy atyámnak, a nagy démonnak, Hiraṇyakaśipunak vége! Még a szentek is örülnek, ha egy skorpió vagy egy kígyó elpusztul, s így e démonnak a halála az egész világot nagyon elégedetté tette. Most bíznak abban, hogy boldogok lesznek, és örökké emlékezni fognak áldásos inkarnációdra, hogy semmitől se féljenek.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a legfontosabb gondolat az, hogy bár a szentek sohasem akarnak egyetlen élőlényt sem elpusztítani, az olyan irigy állatok, mint a kígyók és a skorpiók halála örömet okoz nekik. Hiraṇyakaśipunak azért kellett meghalnia, mert rosszabb volt egy kígyónál vagy skorpiónál, így aztán mindenki örült, hogy nincs többé. Most már azonban nem volt többé szükség az Úr dühére. A bhakták mindig emlékezhetnek Nṛsiṁhadeva formájára, ha veszélyben forognak. Nṛsiṁhadeva megjelenése tehát egyáltalán nem volt kedvezőtlen. Az Úr megjelenése mindig imádatra méltó, és minden józan ember és bhakta számára áldást jelent.