HU/SB 9.9.45
45. VERS
- devaiḥ kāma-varo datto
- mahyaṁ tri-bhuvaneśvaraiḥ
- na vṛṇe tam ahaṁ kāmaṁ
- bhūtabhāvana-bhāvanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devaiḥ—a félistenek által; kāma-varaḥ—az áldás, hogy azt kaphatja, amit akar; dattaḥ—adták; mahyam—nekem; tri-bhuvana-īśvaraiḥ—a félistenek, a három világ védelmezői (akik azt tesznek az anyagi világban, amit akarnak); na vṛṇe—nem fogadtam el; tam—azt; aham—én; kāmam—minden, ami kívánatos az anyagi világban; bhūtabhāvana-bhāvanaḥ—mivel teljesen elmerültem az Istenség Legfelsőbb Személyiségében (s ezért semmilyen anyagi dolog nem érdekelt).
FORDÍTÁS
A félistenek, a három világ irányítói azt az áldást akarták adni nekem, hogy teljesítenek bármit, amit csak kívánok. Nekem azonban nem kellett az áldásuk, mert engem egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyisége érdekel, aki az anyagi világban mindent megteremtett. Jobban érdekel az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mint minden anyagi áldás együttvéve.
MAGYARÁZAT
Egy bhakta mindig transzcendentális helyzetben van. Paraṁ dṛṣṭvā nivartate (BG 2.59): aki látta már az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, azt többé már nem érdekli az anyagi érzéki élvezet. Még egy olyan kiváló bhaktával is, mint Dhruva Mahārāja, megesett, hogy az erdőbe vonult az anyagi haszon kedvéért, ám amikor valóban megpillantotta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nem volt hajlandó semmilyen anyagi áldást elfogadni. Svāmin kṛtārtho ’smi varaṁ na yāce, mondta. „Kedves Uram, teljesen elégedett vagyok azzal, amit adtál, vagy amit nem adtál. Nincs mit kérjek Tőled, hiszen szolgálatod teljesen elégedetté tesz.” Így gondolkodik egy tiszta bhakta, aki nem akar semmit — sem anyagit, sem lelkit — az Istenség Személyiségétől. A mi Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunkat ezért kṛṣṇa-bhāvanāmṛta-saṅghának hívják, olyan emberek társaságának, akik elégedettek pusztán azzal, hogy Kṛṣṇára gondolnak. Elmélyülten Kṛṣṇára gondolni nem egy költséges dolog, és nem jelent nehézséget sem. Kṛṣṇa (BG 18.65) azt mondja: man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru. „Gondolj mindig Rám, ajánld hódolatodat Nekem, és imádj Engem!” (BG 9.34) Bárki, bármikor gondolhat Kṛṣṇára, minden nehézség vagy akadály nélkül. Ezt nevezik kṛṣṇa-bhāvanāmṛtának. Aki elmerül a kṛṣṇa-bhāvanāmṛtában, az nem kér anyagi áldásokat Kṛṣṇától. Az ilyen ember inkább azért az áldásért fohászkodik az Úrhoz, hogy terjeszteni tudja az Ő dicsőségét szerte a világon. Mama janmani janmanīśvare bhavatād bhaktir ahaitukī tvayi. Aki Kṛṣṇa-tudatú, az még a születés és halál körforgásától sem akar megmenekülni. Egyszerűen csak így imádkozik: „Szülessek meg úgy, ahogy kívánod, csupán azért fohászkodom, hogy szolgálhassalak.”