HU/SB 1.15.17
17. VERS
- sautye vṛtaḥ kumatinātmada īśvaro me
- yat-pāda-padmam abhavāya bhajanti bhavyāḥ
- māṁ śrānta-vāham arayo rathino bhuvi-ṣṭhaṁ
- na prāharan yad-anubhāva-nirasta-cittāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sautye—a kocsihajtót illetően; vṛtaḥ—végzett; kumatinā—rossz tudattal; ātma-daḥ—aki ad; īśvaraḥ—a Legfelsőbb Úr; me—enyém; yat—akié; pāda-padmam—lótuszlábak; abhavāya—a felszabadulással kapcsolatban; bhajanti—szolgálatot végez; bhavyāḥ—az emberek intelligens rétege; mām—nekem; śrānta—szomjas; vāham—a lovaim; arayaḥ—az ellenség; rathinaḥ—egy nagy tábornok; bhuviṣṭham—a földön állva; na—nem; prāharan—támadott; yat—akié; anubhāva—kegy; nirasta—hiányzik; cittāḥ—elme.
FORDÍTÁS
Csak kegyéből nem öltek meg ellenségeim, amikor leszálltam harci szekeremről, hogy szomjazó lovaimnak inni adjak, és csupán amiatt merészeltem felfogadni Őt kocsihajtómnak, mert nem élt bennem tisztelet Iránta, noha a legkiválóbb emberek imádják és ajánlják Neki szolgálatukat, hogy elérjék a felszabadulást.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Urat, az Istenség Személyiségét, Śrī Kṛṣṇát imádják mind az imperszonalisták, mind pedig az Úr bhaktái. Az imperszonalisták ragyogó sugárzását imádják, amely örök formával, gyönyörrel és tudással teli transzcendentális testéből árad, a bhakták pedig Magát az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Akik még az imperszonalisták szintjét sem érik el, csupán kiemelkedő történelmi személyiségnek tartják Őt. Az Úr azonban azért száll alá, hogy különleges transzcendentális kedvteléseivel mindenkit megragadjon, és így a legtökéletesebb mester, barát, fiú és szerető szerepét játssza. Transzcendentális kapcsolata Arjunával barátság volt, és az Úr ezért ugyanúgy tökéletesen játszotta e szerepet, mint ahogy azt szüleivel, kedveseivel és feleségeivel tette. Miközben ilyen tökéletes transzcendentális kapcsolatban játszik, a bhakta az Úr belső energiájának hatására elfelejti, hogy barátja vagy fia nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, habár néha zavarba jön az Úr tetteitől. Az Úr eltávozása után Arjuna tudatában volt, ki is volt nagy barátja, de nem követett el hibát és nem ítélte meg helytelenül az Urat. Az intelligens emberek vonzódnak az Úr transzcendentális tetteihez, ahogyan tiszta bhaktáival bánik, mint amilyen Arjuna is volt.
Köztudott, hogy a csatatereken ritka kincs a víz, noha az állatoknak és az embereknek, akik erejüket megfeszítve küzdenek, mindig szükségük van rá, hogy szomjukat oltsák. Különösen a haldokló, sebesült katonák és hadvezérek éreznek rettentő szomjúságot, és gyakran megtörténik, hogy csupán a víz hiányában kell elkerülhetetlenül meghalniuk. A vízhiányt azonban a kurukṣetrai csatában megoldották: kutat fúrtak a földbe. Isten kegyéből bárhol lehet vizet találni, ha van lehetőség arra, hogy lefúrjanak a föld mélyére. Napjainkban az eljárás ugyanígy a földbe fúrás elvén alapszik, de a mérnökök még manapság sem képesek azonnal leásni ott, ahol szükség van rá. Ha azonban a történelemben visszanézünk a Pāṇḍavák koráig, láthatjuk, hogy a nagy tábornokok, mint például Arjuna, bárhol jártak, vizet tudtak adni lovaiknak, embereikről nem is beszélve: a kemény föld alól fakasztottak vizet, a kőzetréteget hegyes nyíllal átlőve. Ez a módszer a mai napig ismeretlen a modern tudósok előtt.