HU/SB 1.2.28-29
28-29. VERSEK
- vāsudeva-parā vedā
- vāsudeva-parā makhāḥ
- vāsudeva-parā yogā
- vāsudeva-parāḥ kriyāḥ
- vāsudeva-paraṁ jñānaṁ
- vāsudeva-paraṁ tapaḥ
- vāsudeva-paro dharmo
- vāsudeva-parā gatiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
āsudeva—az Istenség Személyisége; parāḥ—a végső cél; vedāḥ—a kinyilatkoztatott írások; vāsudeva—az Istenség Személyisége; parāḥ—imádni; makhāḥ—áldozatok; vāsudeva—az Istenség Személyisége; parāḥ—az elérés módszere; yogāḥ—misztikus eszközök; vāsudeva—az Istenség Személyisége; parāḥ—az Ő irányítása alatt; kriyāḥ—gyümölcsöző cselekedetek; vāsudeva—az Istenség Személyisége; param—a legfelsőbb; jñānam—tudás; vāsudeva—az Istenség Személyisége; param—a legjobb; tapaḥ—lemondás; vāsudeva—az Istenség Személyisége; paraḥ—felsőbbrendű tulajdonság; dharmaḥ—vallás; vāsudeva—az Istenség Személyisége; parāḥ—végső; gatiḥ—életcél.
FORDÍTÁS
A kinyilatkoztatott írásokban a tudás végső célja Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége. Az áldozat bemutatásának az Ő elégedettségét kell szolgálnia, a yoga célja az Ő felismerése, s végső soron minden gyümölcsöző cselekedetet egyedül Ő jutalmaz. Ő a legmagasabb rendű tudás, és a szigorú lemondásokat az Ő megismerése érdekében hajtják végre. A vallás [dharma] nem más, mint a Neki végzett szerető szolgálat. Ő az élet legfőbb célja.
MAGYARÁZAT
Ez a két śloka megerősíti, hogy az imádat egyetlen célja Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége. A Védikus Irodalom célja ugyanez: megalapozni a kapcsolatunkat Vele, s végül újra életre kelteni a Neki végzett szerető szolgálatot. Ez a Védák lényege. A Bhagavad-gītāban az Úr ugyanezt az elvet erősíti meg szavaival: a Védák végső célja egyedül az Ő megismerése. Minden kinyilatkoztatott írás az Úr műve, Śrīla Vyāsadeva testében inkarnációként megjelenve, hogy Śrī Kṛṣṇára, az Istenség Személyiségére emlékeztesse az anyagi természet feltételeihez kötött, bűnös lelkeket. Egyetlen félisten sem képes azzal jutalmazni az embert, hogy megszabadítja az anyagi kötelékektől. Ez az egész Védikus Irodalom véleménye. Azok a személytelen filozófiát vallók, akik nem rendelkeznek ismerettel az Istenség Személyiségéről, alábecsülik a Legfelsőbb Úr mindenhatóságát, minden más élőlénnyel egy szintre helyezve Őt, s e tettük következtében csak nagy nehézségek árán szabadulnak meg az anyagi rabságból. Sok-sok élet után, melyet a transzcendentális tudomány művelésére szentelnek, tudnak csupán meghódolni Neki.
Azzal érvelhetne valaki, hogy a védikus tevékenységek alapját az áldozati szertartások jelentik. Ez így igaz. Ám ezeknek az áldozatoknak az is célja, hogy általuk megismerjük az igazságot Vāsudevával kapcsolatban. Vāsudeva másik neve Yajña (áldozat), és a Bhagavad-gītā érthetően leírja, hogy minden áldozatot és minden tettet Yajña, azaz Viṣṇu, az Istenség Személyisége elégedettségéért kell végezni. Így van ez a yoga-rendszerek esetében is. Yoga azt jelenti, kapcsolatba kerülni a Legfelsőbb Úrral. A folyamatnak azonban számos testi vonatkozású területe is van, például az āsana, a dhyāna, a prāṇāyāma, a meditáció és így tovább, s mindegyiknek az a célja, hogy az ember Vāsudeva Paramātmāként megjelenő, helyhez kötött aspektusára koncentráljon. A Paramātmā megvalósítás nem más, mint Vāsudeva részleges megvalósítása, és ha valaki sikert ér el ebben a törekvésében, akkor teljes mértékben megismeri Vāsudevát. A legtöbb yogīt azonban szerencsétlenségére zátonyra futtatja misztikus hatalma, amelyre a testi folyamat által tett szert. A szerencsétlenül járt yogīk következő életükben lehetőséget kapnak, hogy kiváló, művelt brāhmaṇák családjában vagy gazdag kereskedőcsaládban szülessenek meg, hogy befejezhessék a Vāsudeva-megvalósítás megkezdett folyamatát. Ha a szerencsés brāhmaṇák és a gazdagok fiai élnek ezzel a lehetőséggel, a szentek áldásos társaságában könnyen megvalósíthatják Vāsudevát. Sajnos azonban az, aki ilyen előnyös helyzetbe jut, újra az anyagi gazdagság és elismerés vonzáskörébe kerül, s teljesen megfeledkezik az élet céljáról.
Így van ez a tudomány művelése esetében is. A Bhagavad-gītā szerint a tudás művelésének tizennyolc része van. A tudás művelésével az ember fokozatosan megszabadul a büszkeségtől, az önhittségtől, az erőszaktól, béketűrővé, egyszerűvé és fegyelmezetté válik, átadja magát kiváló lelki tanítómesterének. A tudás művelésének hatására az ember nem ragaszkodik tovább a családhoz és az otthonhoz, s tudatossá válik a halál, születés, öregkor és betegség okozta gyötrelmekről. A tudás művelése az Istenség Személyiségének, Vāsudevának végzett odaadó szolgálatban tetőzik, ezért hát Vāsudeva a végső cél a tudás különféle ágainak művelésében. Az igazi tudást az olyan tudás művelése jelenti, amely az embert transzcendentális szintre emeli, ahol találkozik Vāsudevával. A Bhagavad-gītā a testi tudomány különféle ágait, ajñānaként, a valódi tudás ellentéteként ítéli el. A testi tudás végső célja az érzékek kielégítése, s ez azt jelenti, hogy meghosszabbítja az anyagi létet, s ezáltal tovább folytatódik a háromféle szenvedés. Az anyagi lét nyomorúságának meghosszabbítása tudatlanságra vall. Ha azonban ugyanez a fizikai tudás a lelki megértés útjához vezet, segíthet véget vetni a fizikai lét gyötrelmének, és segít elkezdeni a lelki életet, Vāsudeva síkján.
Ez a különféle lemondásokra is vonatkozik. Tapasya azt jelenti, hogy önként vállaljuk a testi fájdalmakat egy magasabb rendű életcél elérése érdekében. Rāvaṇa és Hiraṇyakaśipu szigorú testi szenvedést vállaltak magukra, hogy az érzékkielégítés legmagasabb szintjére jussanak el. Manapság a politikusok néha szintén komoly lemondásokat végeznek, hogy politikai céljaikat elérjék. Ez azonban nem tapasya. Az embernek Vāsudeva megismerése kedvéért kell önként vállalnia a testi kényelmetlenségeket, mert ez a valódi lemondás. Minden más lemondás a szenvedély és a tudatlanság kötőerejébe tartozik. A szenvedély és a tudatlanság nem tud véget vetni az élet gyötrelmeinek; csak a jóság kötőereje tud enyhíteni az élet háromféle szenvedésén. Vasudeva és Devakī, akik az Úr Kṛṣṇa anyjának és apjának szerepében jelentek meg, szigorú lemondásokat végeztek, hogy Vāsudeva fiukként megszülessen. Az Úr Śrī Kṛṣṇa minden élőlény atyja (BG 14.4), ezért minden élőlény közül Ő az eredeti élőlény. Ő az eredeti, örök élvező minden élvező között. Senki sem lehet tehát az Ő nemző apja, ahogy azt a tudatlanok gondolnák. Az Úr Śrī Kṛṣṇa beleegyezett, hogy megszülessen Vasudeva és Devakī fiaként, mert elégedett volt szigorú lemondásaikkal. Ezért ha valamiféle lemondást kell végeznünk, azt azért kell tennünk, hogy elérjük a tudás célját, Vāsudevát.
Vāsudeva az eredeti Istenség Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa. Ahogyan azt korábban már elmagyaráztuk, az eredeti Istenség Személyisége számtalan formában terjeszti ki Magát, s e kiterjedések különféle energiái révén jönnek létre. Energiái szintén sokfélék. Belső energiái magasabb rendűek, mint külső, alacsonyabb rendű energiái. A Bhagavad-gītā (BG 7.4-6) parā és aparā prakṛtiként ír róluk. Belső energiáin keresztül megnyilvánuló számtalan formájának kiterjedései magasabb rendű formák, míg a külső energiákon keresztül létrejövő kiterjedések alacsonyabb rendűek. Az élőlények szintén az Ő kiterjedései. A belső energiáján keresztül kiterjedt élőlények az örökké felszabadult lelkek, míg azok, akik anyagi energiáján keresztül terjednek ki, örökké feltételekhez kötött lelkek. Ezért a tudás, a lemondás, a tettek és az áldozat mindenfajta művelésének arra kell irányulnia, hogy megváltoztassa a bennünket érő hatások minőségét. Jelenleg mindannyiunkat az Úr külső energiája irányít, s hogy változtassunk e befolyás minőségén, arra kell törekednünk, hogy a lelki energiával foglalkozzunk. A Bhagavad-gītāban az áll, hogy azok, akik mahātmāk, akiknek elméje olyannyira megvilágosodott, hogy elmerülnek az Úr Kṛṣṇa szolgálatában, a belső energia hatása alatt állnak, s ennek köszönhetően ezek a felvilágosult élőlények rendíthetetlenül, állandóan az Urat szolgálják. Ez legyen az életünk célja — ez a Védikus Irodalom véleménye. Ne törődjön senki a gyümölcsöző cselekedetekkel vagy a transzcendentális tudásról szóló unalmas spekulációval. Mindenki végezzen transzcendentális szerető szolgálatot az Úrnak. Ne a félisteneket imádja az ember, akik az Úr jobbkezei az anyagi világ teremtésében, fenntartásában és elpusztításában. Számtalan hatalmas félisten van, akik az anyagi világ külső irányításáról gondoskodnak. Ők mind az Úr Vāsudeva segítő kezei. Még az Úr Śiva és a Úr Brahmā is a félistenek közé tartoznak, az Úr Viṣṇu, vagyis Vāsudeva helyzete azonban mindig transzcendentális. Annak ellenére, hogy elfogadja az anyagi világ jóság minőségét, transzcendentális minden anyagi kötőerőhöz képest. A következő példa még érthetőbbé teszi ezt. A börtönben a rabok és a börtön irányítói élnek. Mind a rabok, mind az irányítók kezét a király törvényei kötik meg, míg a király — annak ellenére, hogy néha ellátogat a börtönbe — nincs alávetve a börtön törvényeinek. A király mindig fölötte áll a börtön törvényeinek, s éppen így az Úr is transzcendentális az anyagi világ törvényeihez képest.