HU/SB 1.2.7
7. VERS
- vāsudeve bhagavati
- bhakti-yogaḥ prayojitaḥ
- janayaty āśu vairāgyaṁ
- ñānaṁ ca yad ahaitukam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vāsudeve—Kṛṣṇának; bhagavati—az Istenség Személyiségének; bhakti-yogaḥ—az odaadó szolgálat kapcsolata; prayojitaḥ—alkalmazva; janayati—létrehoz; āśu—nagyon hamar; vairāgyam—lemondás; jñānam—tudás; ca—és; yat—ami; ahaitukam—indokolatlan.
FORDÍTÁS
Az Istenség Személyiségének, Śrī Kṛṣṇának végzett odaadó szolgálat által az ember azonnal indokolatlan tudásra tesz szert, s eltávolodik a világtól.
MAGYARÁZAT
Akik a Legfelsőbb Úrnak, Śrī Kṛṣṇának végzett odaadó szolgálatról azt gondolják, hogy valamilyen anyagi szinten álló érzelmen alapszik, azzal érvelhetnek, hogy a kinyilatkoztatott szentírások az áldozatot, a jótékonykodást, a lemondást, a tudást, a misztikus képességeket, valamint a transzcendentális megvalósítás hasonló folyamatait javasolják. Szerintük a bhakti, az Úr odaadó szolgálata azoknak való, akik nem tudnak magasabb rendű tevékenységet folytatni. Általában azt mondják, hogy a bhakti végzése a śūdráknak, a vaiśyáknak és a kevéssé intelligens nőknek való. A valóság azonban más. A bhakti a legmagasabb rendű minden transzcendentális tevékenység közül, s ezért egyszerre fenséges és egyszerű. Fenséges a tiszta bhakták számára, akik komolyan arra vágynak, hogy kapcsolatba kerüljenek a Legfelsőbb Úrral, s egyszerű azoknak a kezdőknek, akik még csak a bhakti házának küszöbén állnak. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, Śrī Kṛṣṇával kapcsolatot kialakítani nagyszerű tudomány. Nyitva áll minden élőlény előtt, beleértve a śūdrákat, a vaiśyákat, a nőket, sőt azokat is, akik még az alacsony származású śūdráknál is alacsonyabb rendűek, nem beszélve a nemesebb születésű emberekről, a brāhmaṇákról és a kiváló, önmegvalósított királyokról. A többi magasabb rendű cselekedet, az áldozat, az adományozás, a lemondás — és még sorolhatnánk — mind a tiszta és tudományos bhakti végzéséből következő tényezők.
A tudás és a lemondás elve két fontos tényező a transzcendentális megvalósítás útján. A lelki folyamat egésze tökéletes tudáshoz vezet minden anyagival és lelkivel kapcsolatban, e tökéletes tudás eredménye pedig az, hogy az ember megszabadul az anyagi vonzódástól, s a lelki tevékenységekhez kezd vonzódni. Az anyagi dolgoktól való eltávolodás nem jelenti azt, hogy az ember tétlenné válik, ahogyan azt a csekély tudású emberek gondolják. A naiṣkarma szó azt jelenti, hogy az ember nem tesz olyat, amelynek jó vagy rossz eredménye van. A tagadás nem a pozitív dolgok tagadását jelenti. A lényegtelen tagadása nem jelenti a lényeges tagadását. Ehhez hasonlóan az anyagi formáktól való elkülönülés nem jelenti a tényleges formák megszűnését. A bhakti végzése a valódi forma megvalósítását szolgálja. Amint megvalósul a valódi forma, a valótlan formák automatikusan semmissé válnak. Ezért a bhakti végzésének fejlődésével, a tényleges formák valódi szolgálata alkalmazásával az ember természetesen eltávolodik az alacsonyabb rendű dolgoktól, és a magasabb rendű dolgokhoz fog ragaszkodni. Ehhez hasonlóan a bhakti végzése — mivel az élőlény legmagasztosabb hivatása — kivezeti őt az anyagi érzéki élvezetből. Ez a tiszta bhakta jellemzője. Nem ostoba, nem az alsóbbrendű energiában tevékenykedik, és nincsen anyagi tulajdona. Száraz okfejtéssel idáig lehetetlen eljutni, ez valójában a Mindenható kegyéből történik. A tiszta bhakta tehát minden kedvező tulajdonsággal rendelkezik — tudás, lemondás és így tovább —, azonban aki csak tudással és lemondással rendelkezik, az nem feltétlen jártas a bhakti kultúrájának elveiben. A bhakti az emberi lény legmagasabb rendű elfoglaltsága.