HU/SB 1.3.14
14. VERS
- ṛṣibhir yācito bheje
- navamaṁ pārthivaṁ vapuḥ
- dugdhemām oṣadhīr viprās
- tenāyaṁ sa uśattamaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ṛṣibhiḥ—a bölcsek; yācitaḥ—imádkoztak; bheje—elfogadta; navamam—a kilencediket; pārthivam—a föld uralkodója; vapuḥ—test; dugdha—fejés; imām—mindezek; oṣadhīḥ—a föld terményei; viprāḥ—ó, brāhmaṇák; tena—által; ayam—ez; saḥ—ő; uśattamaḥ—csodálatosan vonzó.
FORDÍTÁS
Ó, brāhmaṇák! A kilencedik inkarnációban az Úr, akiért a bölcsek imádkoztak, Pṛthu királyként jelent meg, aki a földműveléssel termővé varázsolta a földet, ezért a föld csodálatos és vonzó volt.
MAGYARÁZAT
Pṛthu király megjelenése előtt hatalmas pusztulás ment végbe az előző király, Pṛthu Mahārāja apja bűnös élete miatt. Az emberek értelmiségi rétege (a bölcsek és a brāhmaṇák) nem csupán imádkoztak, hogy az Úr szálljon alá, de meg is fosztották trónjától az előző királyt. A királynak kötelessége, hogy jámbor legyen, és ezzel gondoskodjon alattvalói jólétéről. Amikor a király elhanyagolja kötelességét, az emberek intelligens osztályának meg kell őt fosztania trónjától. Az értelmiség azonban nem ragadja magához a hatalmat, mert az emberek javára gondolva ennél sokkal fontosabb dolgokkal kell törődnie. Ahelyett, hogy elfoglalták volna a trónt, az Úr inkarnációjának megjelenéséért imádkoztak, s az Úr alászállt mint Pṛthu Mahārāja. Az igazán intelligens emberek, azaz a képzett brāhmaṇák nem vágynak politikai rangra. Pṛthu Mahārāja termővé tette a földet, így nemcsak alattvalói voltak boldogok, hogy ilyen jó királyuk van, hanem a föld is vonzó volt, és csodálatosan virágzott.