HU/SB 10.12.2


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


2. VERS

tenaiva sākaṁ pṛthukāḥ sahasraśaḥ
snigdhāḥ suśig-vetra-viṣāṇa-veṇavaḥ
svān svān sahasropari-saṅkhyayānvitān
vatsān puraskṛtya viniryayur mudā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tena—Őt; eva—valóban; sākam—kíséretében; pṛthukāḥ—a fiúk; sahasraśaḥ—ezrével; snigdhāḥ—nagyon vonzó; su—gyönyörű; śik—elemózsiás tarisznyák; vetra—pálcák, amelyekkel a borjakat terelték; viṣāṇa—bivalykürtök; veṇavaḥ—fuvolák; svān svān—sajátjuk; sahasra-upari-saṅkhyayā anvitān—több mint ezer; vatsān—a borjakat; puraḥ-kṛtya—maguk előtt hajtva; viniryayuḥ—kijöttek; mudā—nagy örömmel.


FORDÍTÁS

Ezer és ezer tehénpásztorfiú lépett ki otthona ajtaján Vrajabhūmiban, és valamennyien csatlakoztak Kṛṣṇához, ezer és ezer borjúcsordát terelve maguk előtt. Mindannyian nagyon szépek voltak. Tarisznyájukban elemózsia lapult, s magukkal vitték kürtjeiket, fuvoláikat és botjaikat is, melyekkel a borjakat hajtották.