HU/SB 3.15.14
14. VERS
- vasanti yatra puruṣāḥ
- sarve vaikuṇṭha-mūrtayaḥ
- ye ’nimitta-nimittena
- dharmeṇārādhayan harim
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vasanti–élnek; yatra–ahol; puruṣāḥ–személyek; sarve–mind; vaikuṇṭha-mūrtayaḥ–a Legfelsőbb Úrhoz, Viṣṇuhoz hasonlatos négykarú formával rendelkeznek; ye–a Vaikuṇṭhán élők; animitta–az érzékkielégítésre irányuló vágy nélkül; nimittena–okozta; dharmeṇa–odaadó szolgálattal; ārādhayan–folytonosan imádva; harim–az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.
FORDÍTÁS
A Vaikuṇṭha-bolygókon élők teste az Istenség Legfelsőbb Személyiségének testéhez hasonlatos. Mindnyájan az Úr odaadó szolgálatát végzik, s nem vágynak érzékeik kielégítésére.
MAGYARÁZAT
Ez a vers Vaikuṇṭha lakóit és életüket írja le. Mindannyian olyanok, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nārāyaṇa. A Vaikuṇṭha-bolygókon Kṛṣṇa teljes aspektusa, a négykarú Nārāyaṇa az uralkodó Istenség, s az ott élők szintén négykarúak, szemben azzal a felfogással, amely itt, az anyagi világban uralkodik. Az anyagi világban sehol sem találunk négykarú embert. A Vaikuṇṭhalokán nincsen más elfoglaltság az Úr szolgálatán kívül, s ezt a szolgálatot nem valamiféle cél elérésének reményében végzik. Bár minden szolgálatnak van egy bizonyos eredménye, a bhakták sosem vágynak saját vágyaik beteljesülésére; vágyaik azzal teljesülnek, hogy az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzik.