HU/SB 3.15.7
7. VERS
- teṣāṁ supakva-yogānāṁ
- jita-śvāsendriyātmanām
- labdha-yuṣmat-prasādānāṁ
- na kutaścit parābhavaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
teṣām–nekik; su-pakva-yogānām–akik érett misztikusok; jita–szabályozott; śvāsa–légzés; indriya–az érzékek; ātmanām–az elme; labdha–elérte; yuṣmat–tiéd; prasādānām–kegyet; na–nem; kutaścit–bárhol; parābhavaḥ–legyőzik.
FORDÍTÁS
Sohasem vallanak kudarcot az anyagi világban azok, akik a légzésüket szabályozva uralkodnak elméjükön és érzékeiken, és akik emiatt már érett misztikusok. Ez annak köszönhető, hogy a yoga tökéletességére szert téve elnyerték kegyedet.
MAGYARÁZAT
Ez a vers a yoga-gyakorlatok célját magyarázza meg. Azt mondják, hogy egy tapasztalt misztikus a légzés irányítása révén tökéletes uralomra tesz szert az érzékek és az elme fölött. A yoga végső célja tehát nem a légzési folyamat szabályozása: a yoga-gyakorlatok valódi célja az, hogy az ember uralkodni tudjon az elme és az érzékek fölött. Mindenki, aki képes erre, tapasztalt, érett misztikus yogīnak számít. A vers utal arra, hogy az a yogī, aki irányítani képes az elméjét és az érzékeit, valóban megkapja az Úr áldását, és számára nincs többé félelem. Más szóval az ember nem nyerheti el addig a Legfelsőbb Úr kegyét és áldását, amíg nem képes uralkodni az elméjén és az érzékein. Ez akkor lehetséges igazán, amikor az ember teljesen a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásába merül. Aki érzékeit és elméjét mindig az Úr transzcendentális szolgálatába állítja, az sohasem végez anyagi cselekedetet. Az Úr bhaktáit sehol az univerzumban nem lehet legyőzni. Azt mondják: nārāyaṇa parāḥ sarve – aki nārāyaṇa-para, vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a bhaktája, az sohasem fél, kerüljön akár a pokolba, akár a mennyekbe (SB 6.17.28).