HU/SB 3.2.23
23. VERS
- aho bakī yaṁ stana-kāla-kūṭaṁ
- jighāṁsayāpāyayad apy asādhvī
- lebhe gatiṁ dhātry-ucitāṁ tato ’nyaṁ
- kaṁ vā dayāluṁ śaraṇaṁ vrajema
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aho–ó, jaj; bakī–a boszorkány (Pūtanā); yam–akinek; stana–melléből; kāla–halálos; kūṭam–méreg; jighāṁsayā–irigységből; apāyayat–táplálta; api–bár; asādhvī–hűtlen; lebhe–elérte; gatim–a végső célt; dhātrī-ucitām–éppen megfelelő a dajkának; tataḥ–akin túl; anyam–másik; kam–ki más; vā–bizonyára; dayālum–kegyes; śaraṇam–menedéket; vrajema–fogok keresni.
FORDÍTÁS
Ó, jaj! Hogyan is találhatnék Nála kegyesebb menedéket, aki anyjává fogadott egy boszorkányt [Pūtanāt], pedig az hitetlen volt, és halálos méreggel várta, hogy azt igya melléből?
MAGYARÁZAT
Az említett történet jó példa arra, hogy az Úr még ellenségeihez is végtelenül kegyes. Azt mondják, a nemes ember a kétes jellemű egyén jó tulajdonságait nézi, éppen úgy, mint ahogyan a méreggel telt poharak közül valaki a nektárt választja. Az Úrnak gyermekkorában Pūtanā, a boszorkány halálos mérget adott; megpróbálta elpusztítani a csodálatos gyermeket. Mivel démon volt, nem tudhatta, hogy a Legfelsőbb Úr egy csecsemő szerepét játszva sem kevesebb, mint maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A Legfelsőbb Úr értéke nem csökkent attól, hogy kisgyermekként jelent meg, hogy örömet szerezzen hívének, Yaśodānak. Az Úr felveheti egy csecsemő alakját, s akár nem-emberi formát is ölthet, de ez egy parányi különbséget sem jelent: Ő mindig ugyanaz a Legfelsőbb. Bármilyen hatalomra tesz szert egy élőlény szigorú lemondásai eredményeképpen, sohasem válhat egyenlővé a Legfelsőbb Úrral.
Az Úr Kṛṣṇa elfogadta anyjának Pūtanāt, mert az úgy tett, mintha szerető anya lenne, amikor melléből táplálta Kṛṣṇát. Az Úr az élőlény legparányibb képességét is elfogadja, s a legnagyobb jutalmat adja neki. Ez az Úr jellemvonása. Ki más lehetne hát a végső menedék, ha nem az Úr?