HU/SB 3.2.9
9. VERS
- iṅgita-jñāḥ puru-prauḍhā
- ekārāmāś ca sātvatāḥ
- sātvatām ṛṣabhaṁ sarve
- bhūtāvāsam amaṁsata
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iṅgita-jñāḥ–jártasak az elme tudományában; puru-prauḍhāḥ–nagyon tapasztaltak; eka–egy; ārāmāḥ–szórakozás; ca–szintén; sātvatāḥ–bhakták vagy rokonok; sātvatām ṛṣabham–a család feje; sarve–mind; bhūta-āvāsam–mindent átható; amaṁsata–tudott gondolni.
FORDÍTÁS
A Yaduk mind tapasztalt bhakták voltak, műveltek, jártasak az elme tudományában, s ami a legfőbb, örökké az Úrral tartottak minden mulatságban. Ám ennek ellenére csupán a mindenhol jelen lévő Legfelsőbbnek tekintették.
MAGYARÁZAT
A Védákban az áll, hogy a Legfelsőbb Urat, a Paramātmāt nem lehet megérteni pusztán az emberi műveltség segítségével vagy az elme spekulációi révén: nāyam ātmā pravacanena labhyo na medhayā na bahunā śrutena (Katha Upaniṣad 1.2.23). Csak az ismerheti Őt, aki megkapta a kegyét. A Yādavák mind kiemelkedően műveltek és tapasztaltak voltak, de annak ellenére, hogy tudták, hogy az Úr mindenki szívében jelen van, nem értették meg, hogy Ő az eredeti Istenség Személyisége. E hiányos tudásnak nem a tökéletlen műveltségük volt az oka, hanem szerencsétlenségük. Ezzel szemben Vṛndāvanában az Úrról még azt sem tudták, hogy Ő Paramātmā, mert Vṛndāvana lakói az Úr ösztönösen cselekvő, tiszta bhaktái voltak, és csakis, mint szeretetük középpontjára tudtak gondolni Rá. Nem tudták, hogy Ő az Istenség Személyisége. A Yaduk, vagyis Dvārakā lakói azonban tisztában voltak vele, hogy az Úr Kṛṣṇa Vāsudeva, a mindenhol jelen lévő Felsőlélek, de nem tudták, hogy Ő a Legfelsőbb Úr. Mint a Védák tudósai, megerősítették a védikus himnuszokat: eko devaḥ…, sarva-bhūtādhivāsaḥ…, antaryāmī… és vṛṣṇīnāṁ para-devatā… A Yaduk ezért az Úr Kṛṣṇát nem tekintették többnek, mint a családjukban alászállt Felsőléleknek.